Egy hónap múlva, július 4-én a NASA Deep Impact szondája megkísérli merész találkozását a világűrt óránkénti több tízezer kilométeres sebességgel átszelő Tempel 1 üstökössel.

Hirdetés

Ha mindez nem hangzana elég vakmerőnek, akkor hozzá kell tennünk, hogy a tudósok a projekt indulásakor még nem voltak igazán tisztában a célpont méretével, alakjával és egyéb karakterisztikáival. Mindez elég felelőtlennek tűnik, azonban a NASA már bevetette két űrtávcsövét, a Hubble-t és a Spitzert a Tempel 1 elemzésére. A két eszköz együttes adataiból sikerült megbecsülni az üstökös méretét, alakját, fényvisszaverési és forgási paramétereit. Az adatok segítenek a szondának a drámai találkozás felvételeinek elkészítésében, de főként az úgynevezett impaktor egység számára készítik elő a biztos becsapódást.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Tempel 1-ről korábban csak a földi teleszkópok megfigyelései alapján alkothattunk képet, melyek szerint egy sötét, elnyújtott alakú üstökösről van szó, ami csupán néhány kilométer széles. A Spitzer és a Hubble finomítottak ezeken a méréseken, megállapítva, hogy az objektum megközelítőleg 14x4 kilométeres, azaz nagyjából egy kisebb városnak felel meg.

A január 12-én útnak indult szonda feladata a Naprendszert létrehozó ősleves tanulmányozása, ami ma már csak az üstökösök belsejébe zárva található meg. A Tempel 1-ről készített modell legapróbb módosulásai is döntő fontosságúak lehetnek a célpont eltalálásában és a kamera expozíciós idejének beállításában, magyarázta dr. Carey Lisse, a Spitzert felügyelő Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumának vezetője. A szonda július 3-án válik ketté, ekkor kezdi meg küldetését az impaktor, ami megpróbál az üstökös útjába állni, míg a szonda főrésze pályára áll az üstökös körül és felvételeket, valamint méréseket készít a becsapódáskor kilökődő törmelékről.


A Tempel 1 a látható, és az infravörös tartományban fényképezve
A becsapódó részt egy speciális szoftver irányítja a Tempel 1 magjának napsütötte része felé. A szoftvert a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársai programozzák, amihez tisztában kell lenniük az üstökös méretével és felszín fényvisszaverő tulajdonságaival. Mivel ezek a Földről nem vizsgálhatók, ezért fordultak a tudósok a Spitzer infravörös kamerájához.

Ha nagyon távolról szemlélünk egy üstököst látható fénytartományban, akkor csak a visszavert napfényt látjuk, így egy nagy sötét üstökös elképzelhető, hogy ugyanúgy néz ki, mint egy magas fényvisszaveréssel rendelkező parányi üstökös. Infravörös fényben az objektum kibocsátott hője kerül elemzésre, ami közvetlen rálátást nyújt tényleges méreteire. A Spitzer és a Hubble adatai szerint a Tempel 1 csupán 4%-át veri vissza a rá eső napfénynek. Ennek tudatában könnyebbé válik a kamerák beállítása is, tette hozzá Lisse.


A becsapodást végző rész - a program 267 millió dollárba kerül
A Deep Impact mellett közel 30 távcső fogja figyelni a becsapódást világ-, sőt világűrszerte, utóbbiak közt a Spitzer, a Hubble és a röntgensugarú Chandra is oda fog összpontosítani július 4-én. Az üstökös belsejéből kirobbanó anyag elemzéséből megkaphatjuk a Naprendszer bolygóit felépítő nyersanyagok listáját. A becsapódás elvileg akár hagyományos látcsövekkel is észlelhető lesz, igaz csak az Egyesült Államok nyugati partvidékéről.

A Tempel 1-et forgás közben bemutató videó

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »