Lehet, hogy a Jurassic Park csupán fikció marad, azonban Észak-Szibériában már készülőben van egy úgy nevezett Pleisztocén Park, ahol a kutatók reményei szerint újra alkothatják a régmúlt mamutjainak ökorendszerét.

A 10 000 éve elvesztett körülbelül 17 000 hektáros lakóhely újjáépítésével az orosz tudósok az emberi vadászat és az éghajlatváltozás szerepét szeretnék tanulmányozni a jégkori mamutok kihalásában, sőt talán a globális felmelegedés késleltetésére is megoldást találhatnak. "A Pleisztocén Park létrehozásának első lépését még csak most kezdjük, ez a mamutok ökorendszere ma is élő mega-faunájának összegyűjtése a rendelkezésünkre álló terület egy fűben gazdag részén" - magyarázta Szergej A. Zimov, az Orosz Tudományos Akadémia távol-keleti részlegének munkatársa, a Science magazin május 6-i számában megjelent esszé szerzője.

Ebben a mega-faunában megtalálhatjuk a rénszarvasokat, jávorszarvasokat, a zömök testű, vastag bundájú jakut pónikat és a nemrég újra betelepített pézsma-ökröt, valamint több kisebb növényevőt, nyulakat, mormotát és mókusokat. A növényevők számának növekedésével meg fog jelenni a kanadai bölény, valamint több ragadozó is, melynek utolsó lépése a szibériai tigris lesz, taglalta Zimov.


Az ambiciózus tervezet azt hivatott tesztelni hogyan alakulnak át a nagy növényevők a szibériai környezetben, amit nehéz kinyerni az őskövületekből. Zimov szerint, ha a vizsgálatok sikerrel járnak, akkor talán még az is elképzelhető, hogy sikerül megóvni Szibériát a globális felmelegedés problémájától. "Ha az üvegházgázok által indukált felmelegedés folytatódik, az állandóan fagyott altalaj felolvad" - mondta Zimov.

Amint a jég felolvadt és a talaj lágyabbá válik, a mikrobák elkezdik üvegházgázokká, széndioxiddá vagy metánná alakítani a talajban hosszú ideje elkülönült szenet. A fagyott talaj, ami a mamut ökorendszerből maradt a becslések szerint 500 gigatonna szenet tárol, ami több mint duplája a mai esőerdők által elkülönített mennyiségnek. A Pleisztocén Park képes lehet újjá alkotni a füves tájat, benn tartva a szenet a földben.

Bár számos tudós üdvözli a kezdeményezést, többségük nem ért egyet Zimov feltevéseivel. Zimov szerint Szibéria ugyanúgy bővelkedett a növényevőkben, mint az afrikai szavannák, és hogy a nagy állatok kihalásában - beleértve a mamutokat is - az ember, és nem az éghajlat játszotta a fő szerepet. "Abban teljesen egyetértek, hogy az éghajlatváltozás nem tüntethetett el gyökerestől ilyen sok fajt" - mondta Gary Haynes, a Nevada Egyetem antropológusa. Haynes már 20 éve tanulmányozza az afrikai elefántokat, mint a mamutok modelljeit. Kiemelte, hogy nem valószínű, hogy a pleisztocén szibériai síkságokon valóban sok állat kószált volna, szerinte erre nincs semmilyen bizonyíték.