A Mars legújabb földi követe megtette utazásának első szakaszát, egy repülőgép fedélzetén megérkezett Floridába, augusztusi kilövésének helyszínére.

A NASA Mars Reconnaissance Orbitere (MRO) fontos lépés az űrhivatal számára kitűzött emberi Mars-kutatás előkészítésében. Az űrszonda elsődleges küldetésére 2010-ben kerül sor, célja a bolygó összetételének és szerkezetének minél alaposabb felmérése a légkörtől egészen a felszín alatti rétegekig, jóval részletesebben, mint azt bármelyik korábbi szonda tette. Amellett, hogy helyszíneket keres a jövő leszállóegységei számára, magas adatátviteli sebességű kommunikációs átjátszóként is szolgál majd a felszíni küldetésekhez. Az MRO több olyan rejtélyre is fényt deríthet, mint a 2003 karácsonyakor nyom nélkül eltűnt brit Beagle 2 valamint az 1999-es amerikai Mars Polar Lander leszállóegységek holléte.


A Mars Reconnaissance Orbiter - klikk a képekre a nagyobb változathoz
2004 elején a Marlin Space Science Systems a Mars Global Surveyor kamerájával próbált a brit szonda nyomára bukkanni. Fel is fedeztek egy gyanús sötét foltot a bolygó felszínén, azonban miután egy speciális szoftverrel megnövelték a fotó minőségét, a Malin optikai szakértői megállapították, hogy a folt csupán egy erodálódott meteorkráter némi sötét színű homokkal az alján.

Rich Zurek

Bár az is felvetődött, hogy a szonda el sem jutott a felszínig, Rich Zurek, az MRO projekt tudósa Sherlock Holmesra jellemző eltökéltséggel vetette bele magát a fent említett két egység nyomainak keresésébe. Sokat tapasztalt szakemberként tudja, ha valami nem látszik, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs is ott. "Az MRO-n a lehetséges legnagyobb 'nagyító' utazik a Marsra" - magyarázta a légkör tudós Zurek. "Ha még vannak nyomok, akkor azzal meg is fogjuk találni. Mindannyian tudjuk milyen nehéz a Marsra való eljutás, ezért igazán átéreztük európai kollégáink csalódottságát, amikor elvesztették űrszondájukat, hiszen korábban már mi is átéltük ezt az érzést."

1999-ben a Mars Polar Landernél szintén valami balul sült el leszálláskor, sőt összességében a nemzetközi küldetések kétharmada kudarccal zárult, bár ezt az arányt hajlamosak vagyunk elfelejteni a jelenleg is szolgálatot teljesítő két MER marsjáró, a Spirit és az Opportunity sikereinek fényében.

Az MRO három kamerát fog bevetni a földtani kutatásaihoz, valamint az eltűnt leszállóegységek kereséséhez, melyek közös működése leginkább egy mikroszkóphoz hasonlítható. A szonda naponta tizenkétszer kerüli majd meg a bolygót, ez idő alatt a Mars Color Imager (MARCI) nagy léptékű pillanatfelvételeket készít, melyek olyan nagyobb felszíni jegyeket mutathatnak meg, mint egy vulkán, néhány nagyobb kráter, több kis kráter sorozata, egy-egy kanyon vagy nagyobb síkságok.


Az új szonda kamerája a jelenleginél ötszor nagyobb felbontásra képes
Ezután egy környezeti kamera jobban ráközelít a MARCI felvételein nem tisztán kivehető elemekre, végül pedig a Hi-RISE kamera minden eddiginél részletesebb képet ad a felszínről. A Hi-RISE a szondán elhelyezett legnagyobb teljesítményű kamera. Bolygó körüli pályájáról akár egy asztal méretű objektumról is tiszta képet tud adni, ami Zurek szerint még mindig kevés lehet az egy méter átmérőjű Beagle 2 felfedezéséhez, azonban van egy másik módszer is.

A szonda el van látva egy ásványok azonosítására alkalmas műszerrel, a CRISM-mel. Ha a Beagle becsapódott a felszínbe és ennek hatására viszonylag nagy mennyiségű talajt mozgatott meg, a CRISM észlelni fogja az újonnan felszínre került ásványokat.


Az űreszköz április 30-án érkezett meg a Kennedy Űrközpont Űrsikló Leszálló Létesítményébe egy C-17-es teherszállító repülőgép fedélzetén, ahonnan azonnal átszállították a Lockheed Martin által épített, Denver mellett található "Veszélyes Rakomány Karbantartó Létesítménybe" előkészítés céljából. A kilövés augusztus 10-re van beütemezve, addig az űrszonda számos összeszerelési műveleten és elektronikai tesztelésen esik még át. A májusi tesztek a szonda a NASA Deep Space Networkjének nyomkövető állomásaival való kommunikációs képességét ellenőrzik, júniusban a fő kommunikációs antennára kerül sor, majd a napcellák következnek.

Júliusban töltik fel a Mars körüli pályára álláshoz, valamint a pályakorrekciókhoz szükséges hidrazin üzemanyaggal. Július 26-án helyezik be a kilövéshez használt Atlas V rakétába. A Mars Reconnaissance Orbiter 2006-ban kezdi meg nyomozó munkáját.