Először sikerült a Föld szilárd belső magját közvetlenül észlelni és hivatalosan is megerősíteni létét, jelentették be szeizmológusok.

A szilárd vasmagra utaló bizonyítékok egy Németországban található, kellőképpen szerencsés elhelyezkedésű digitális szélessávú szeizmikus műszertől származnak, ami képes volt érzékelni egy gyenge, de annál többet eláruló szeizmikus jelet. A jelet egy különösen tisztán észlelhető, a bolygó másik oldaláról, mélyen a kéregből kiinduló földrengés küldte át. A felfedezést a Science legutóbbi számában jelentették be.

"Az általuk felhasznált földrengés megfelelő mélységből származott és megfelelő magnitúdója volt, ami rengeteg energiát adott le pont a megfelelő fázisban" - utalt Adam Dziewonski, a Harvard professzora a Berkeley és a Tokiói Egyetem kutatóinak felfedezésére. Az energia áthaladt a földrengés törés zónájától, mélyen a kéregben, a Csendes-óceán déli részétől lefelé, a földköpeny irányába.

Az energianyomás hullámok formájában terjedt, melyek nagyban hasonlítanak a hanghullámokhoz. Amikor ezek a nyomáshullámok behatoltak a folyékony külső magba, úgynevezett nyershullámokká alakultak és enyhén eltértek, hasonlóan a vízbe belépő fény eltolódásához, ami az egyenesen álló szalmaszálat hajlítottnak mutatja. A nyershullámok ezután áthaladtak a szilárd belső magon, egy kicsit újra eltérve, aminek hatására újra nyomáshullámokká alakultak.


Az eddig elképzelések szerint a Föld belső magja folyékony volt
Ugyanez a sorozat fordítva is lezajlott, amikor a szeizmikus hullámok elhagyva a belső magot áthaladtak a külsőn és a köpenyen egészen a német Grafenberg Szeizmikus Állomásig, 140 fokos szöget zárva be a tongai kiindulásától számítva. Ha a Föld egyenletesen folyékony vagy szilárd lenne a szeizmikus hullámok egyenesen, 180 fokban szelték volna át a földgolyót, elhajlások vagy változások nélkül.

A speciális, belsőmag érzékelő hullámváltozás sorozatot PKJKP-nek nevezik, melyben minden betű egy változást jelöl, amint a hullám a forrástól eljut a szeizmográfig. A P a hullám maga, a K a külső mag, a J pedig az a rész, ahol a hullám a belső magon halad keresztül. A PKJKP további megerősítése történelmi szeizmogramok elemzéséből fog történni, nyilatkozott az egyik felfedező, Aimin Cao, a Berkeley Egyetem tudósa, hozzátéve, hogy feltehetőleg még több PKJKP kerülhet felfedezésre japán szeizmikus adatokból. "A Grafenberg tökéletes hely a keresés elkezdésére, mivel ez a legrégebbi ilyen jellegű műszer és a legtöbb adat birtokában van, melyekben rejtett PKJKP-ket kereshetnek" - mondta Cao.

A szeizmológusok a hetvenes évek óta próbálnak PKJKP-ket észlelni, mindeddig azonban sikertelenül, fűzte hozzá Dziewonski. "Ez az első, ami szerintem valóban meggyőző" - mondta, hozzátéve, hogy nem kis szerencse kell ahhoz, hogy a megfelelő hullámok úgy jussanak át a viszonylag kicsi belső magon, hogy egy szeizmikus mérőpontnál kössenek ki. "A belső mag rendkívül kicsi. Kevesebb, mint a Föld térfogatának egy százaléka" - mondta Dziewonski.