Noha a légierők két­ség­kí­vül leg­(el)is­mer­tebb re­pü­lő­gé­pei a va­dá­szok, az igás­lo­vai mé­gis a te­her­szál­lí­tó gé­pek. Most kö­vet­kez­zék pár, a jö­vő­re vo­nat­ko­zó­ ér­de­ke­sebb terv és fej­lesz­tés.

Hirdetés

Teherszállítás terén az egyik fő jövőbeni irányvonal a nagyobb teherbírású repülőgépek alkalmazása, ám a nagy méretű és tömegű terhek szállítására a jelenlegi repülőgép megoldások nem igazán alkalmasak. A világ legnagyobb repülőgépe, az Antonov An-225-ös is már túllép bizonyos határokat, holott "csupán" 250 tonnát képes szállítani, és felszálló tömege elérheti a 600 tonnát.


A világ jelenlegi legnagyobb repülőgépe, az Antonov An-225-ös egyetlen példánya
Megoldást nyújthat a párnahatás kihasználása; az a hatás, amikor a talaj és a viszonylag nagy sebességgel, alacsonyan haladó repülőgép szárnyai közötti áramló levegő erős felhajtóerőt generál. A Szovjetunióban már az 1950-es évek végén kezdett ezzel a lehetőséggel foglalkozni, és 1965-ben már elkészült a "KM" vagyis a "kaszpi-tengeri szörny", ami egy körülbelül 500 tonnás jármű volt, és akár 1000 katonát is elszállíthatott 3000 km-es távolságba, a végsebessége pedig elérte az 550km/h-t. Ez a jármű azonban kizárólag víz felett repülhetett, alig néhány méteres magasságban.


A kaszpi-tengeri szörny...
A Boeing átvette a megoldást egy jövőbeni szuper-szállítógép lehetőségeként, a program neve Pelican ULTRA (Ultra Large TRansport Aircraft). A tervek szerint 1400 tonnás lenne a teherbírása, vagyis akár 17 db M1A2 harckocsit is elvihetne egyszerre 5800 km távolságra, mégpedig a tenger felett 6 méteres magasságban, mintegy 420 km/h-s sebességgel. A hatalmas gép azonban a KM-mel szemben képes lenne szárazföld felett is repülni, ekkor hozzávetőlegesen 6600 méteres magasságba emelkedne, sebessége így elérheti akár a 700 km/h-t is, de ez a hatótávolságot jelentősen csökkentené. Ez a gép a hagyományos tengeri szállítás egy részét válthatná ki, és a hajóknál nagyságrendekkel gyorsabban lenne képes a nagy távolságokra nagy méretű és tömegű terheket eljuttatni - és mindemellett hagyományos repterekre is képes leszállni, illetve onnan felszállni.


... és testvére, a még csak terv szintjén létező Boeing Pelican
A szupernehéz teherszállítás másik aspiránsai a léghajók. Az amerikai hadsereg még 2001-ben aláírt egy szerződést az Advanced Technologies Group céggel, mely szerint 2008-ra elkészülhet egy 1000 tonna teherbírású hatalmas léghajó, a SkyCat 1000. Ez a szörnyeteg, ha elkészül, 307 méter hosszú, 136 méter széles és 77 méter magas lesz, utazósebessége a tervek szerint 185 km/h, hatótávolsága pedig 7400 km. A jármű érdekessége, hogy légpárnára száll le, így nincs szüksége bonyolult és sok embert igénylő földi kiszolgáló rendszerekre a landoláshoz, mint a hagyományos léghajóknak.


Lehet, hogy hamarosan gigászi léghajók fogják részben átvenni a légi szállítást?
A fenti járművek azonban nem közvetlenül a harci zónába, hanem az előretolt bázisokra szállítják csak a fegyvereket és az embereket, ahonnan kisebb és rugalmasabban használható járművek viszik tovább őket a harctérre. Ma ezt a feladatot főleg helikopterek illetve a C-130-asok látják el. Az amerikai légierő ennél jobb megoldást szeretne, ezért két program is elindítottak ilyen irányban. Az egyik az ATT (Advanced Theater Transport), amely a C-130-asok kiváltását szolgálja, de olyan feltételek mellett, mint 30 tonna körüli hasznos terhelés (egy vagy két FCS harcjárművet kell tudnia szállítani), illetve elegendőnek kell lennie akár 200 méteres kifutónak is a gép leszállásához.

A Boeing válasza a SuperFrog (szuperbéka), egy faroknélküli gép, amelynek nincs sem függőleges, sem vízszintes vezérsíkja. A szárnyon négy turbólégcsavaros hajtóművet helyeztek el, és az egész szárnyat mintegy 60 fokos szögbe fel lehet billenteni, így a gép le- és felszállósebessége 60 és 90 km/h közötti, ami hihetetlenül kicsi egy ekkora tehergéphez képest.


A Boeing Szuperbékája
A másik hasonló program az AMT (Air-Maneuver and Transport) mely mintegy 20 tonnás hasznos teher szállítását kell hogy megoldja, mégpedig úgy, hogy akár helikopterként is képes lenne helyből le- és felszállni. Szintén a Boeing háza tájáról származik a V-44, ami a V-22 megduplázva, négy billenőrotorral és megnövelt mérettel. Egy másik megoldás a Carter Heliplane Transport SR/C terve, amely egyszerűen összeházasítja a helikoptert és a hagyományos repülőgépet. Kérdés persze, hogy a hatalmas rotor légellenállása nem jelent-e túl sok problémát.




Az AMT tender két aspiránsának CGI képe: a Boing V-44 és a CHT SR/C
Oroszországban is dolgoznak a fejlesztőmérnökök, és szokás szerint egy meglehetősen radikális megoldással rukkoltak elő: egy olyan járművel, amely a felhajtóerőt tisztán a törzs segítségével termeli. Igaz rendelkezik vezérsíkokkal, de ezek dolga csak az irányíthatóság biztosítása. Ez lett az Ekip. A meglehetősen szokatlan megoldás működőképességét méretarányos modellel már bebizonyították, és jelenleg egy kisebb méretű prototípus épül, igaz a pénzhiány miatt az építés meglehetősen visszafogott tempóban folyik.


Az Ekip állami megrendelés hiányában egyelőre a civil piacon próbál érvényesülni

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »