Új, eddig számunkra ismeretlen fizikai törvények húzódnának meg a Pioneer űrszondák furcsa viselkedése mögött a Naprendszer peremén? Az űrtudósok egyre sürgetőbbnek tartják az űrjárművek lassulásának kiderítését.

Hirdetés

Egyesek szerint még akkor is érdemes lenne foglalkozni a kérdéssel, ha semmilyen forradalmian új fizikai tényezőt nem találnak, mivel az eredmények a jövő mélyűr szondáit tervező mérnökeinek is hasznára válnának. A Pioneer 10 és 11 1972-ben indult útjára a Jupiter és a Szaturnusz tanulmányozását tűzve célul maga elé. Miután küldetésüket teljesítették, folytatták útjukat a Naprendszer határmezsgyéi felé. Azonban 1980-tól kezdve, amikor elhagyták az Uránuszt, a Földre visszaérkező rádiójelek fokozatosan rövidebb hullámhosszok felé kezdtek eltolódni. Ez arra utal, hogy az űrszonda nagyon enyhén, de lassulni kezdett, az okáról azonban senki nem tud semmit.

Elképzelhető valamilyen előre nem tervezett hatás, amit maga a szonda hoz létre, például a hajtómű üzemanyagának szivárgása. Ha nem műszaki jellegű a hiba, akkor viszont az anomália hiányosságot tár fel a fizikai alapelvekről összegyűjtött ismereteinkben, mivel egy új erő vagy egy új anyagtípus hatását fedheti fel. Ebben az esetben a felfedezés valóban forradalmi lenne, de az is sokat jelentene, ha egy jóval hétköznapibb magyarázatot találnának egy, a fedélzeti műszerek által kifejtett hatás képében, mondta Slava Turyshev, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának kutatója. Ez arra késztetné a mérnököket, hogy átgondolják a pontos űrbeli navigáció eléréséhez alkalmazott módszereiket.


A két-két Pioneer és Voyager szonda még nagyon messze van a Naprendszer határától
Egy új küldetés elindítása a Pioneerok nyomában lehetővé tenné a tudósoknak, hogy megállapítsák vajon a Pioneer anomália valós-e, és kizárják a technikai magyarázatok egy részét. A küldetésnek rendkívül pontos navigációs rendszerrel, és olyan műszerekkel kell rendelkeznie, melyek képesek a legkisebb lassulást és a lehetséges okok, mint a gázok elszivárgását észlelni. Ahhoz pedig, hogy a választ az elkövetkező néhány évtizeden belül prezentálhassák, egy gyors járású űrhajóra lenne szükség, gyorsabbra a Szaturnuszt nyáron elérő Cassininél. A Szaturnusz csupán félúton van az Uránuszhoz képest, mégis a Cassininek hét évig tartott, mire elérte az óriásbolygót.

A hagyományos rakéta-üzemanyag helyett a tudósok az NASA és az ESA által kutatási stádiumban levő nukleáris hajtómű alkalmazását szorgalmazzák, amit elsőként a NASA Jupiter Icy Moons Orbiterén terveztek bevetni 2015 környékén. Mindemellett jelen állapotában egyetlen tervezett expedíció sem alkalmas a Pioneer anomália felderítésére, mivel nem rendelkeznek kellően pontos navigációval vagy műszerekkel, ezért a kutatók egy kifejezetten erre a célra tervezett űrhajó mellett kardoskodnak, ami a Pioneer küldetések hibáiból tanulva készülne el. "Öt év alatt kifejleszthető lenne és a következő évtized elején már el is indíthatnánk" - vélik a kutatók.

Bár Turyshev is a külön e célra kifejlesztett gép mellett voksol, elismeri, hogy a már tervben levő küldetésekhez való csatlakozás sokkal reálisabb megoldásnak tűnik, ami mindössze 70 millió amerikai dollárba kerülne. David Southwood, az ESA tudományos programjainak igazgatója megerősítette, hogy a Pioneer anomália Európa számára is fontos.

Mindkét Pioneer túl messze van már gyengülő kommunikációs rendszerével ahhoz, hogy további kapcsolatot létesítsen a Földdel. A Pioneer 10-ről 2003 elején hallottak utoljára. Most már több mint 12 milliárd kilométeres távolságban kell lennie, útban a Bika csillagképben található Aldebaran vörös óriáscsillag felé, amit leghamarabb 2 millió év múlva érhet el.

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »