Újra sebességrekordot döntött az X-43A
2004. november 17. 13:26, szerda
A NASA X-43A kísérleti repülőgépe kedden újra besüvített a rekordok könyvébe, demonstrálva, hogy egy légbeszívásos hajtómű képes a hangsebesség közel tízszeresének elérésére.

Hirdetés

A torlósugár-hajtóműves kísérleti gép forradalmi erőforrása az előzetes adatok szerint sikeresen működött 9,8 Machon, vagyis óránkénti 11 200 kilométeres sebességen, miközben több mint 36 ezer méteres magasságon repült. A nagy kockázatú, ám nagy megtérülést ígérő repülést eredetileg november 15-re tervezték egy Csendes-óceán feletti zárt légtérben Los Angelestől északnyugatra. A repülés az utolsó és leggyorsabb volt azon három pilóta nélküli próbarepülésből, mely a NASA Hyper-X Program keretein belül zajlott. A program célja a rakétahajtóművek alternatívájának felkutatása, ami alkalmas az űr eléréséhez.


A B-52B alján a fehér Pegasus gyorsítórakéta, melynek orrán a fekete repülő az X-43A

"Ez a repülés fontos mérföldkő és jelentős lépés egy olyan gyorsító előállításában, ami a nagy és fontos rakományok jövőbeli feljuttatásának megbízható, biztonságos és költségkímélő lehetőségét rejti magában" - mondta a NASA vezetője, Sean O'Keefe. "Ezek a fejlesztések mind az űrkutatás, mind a kereskedelmi repülési technikák terén segítik előre jutásunkat."

A szuperszonikus égésű torlósugár-hajtóművek, a scramjetek repülőgépszerűbb működést, azaz nagyobb rugalmasságot és biztonságot ígérnek az ultra nagy sebességű repülések során, mind a légkörben, mind a földkörüli pálya első szakaszán. A scramjet előnye abban rejlik, hogy amint 4 Mach körüli sebességre gyorsul - amit elvégezhet egy hagyományos sugárhajtómű vagy egy gyorsító rakéta - hiperszonikus sebességgel repülhet, ami akár a 15 Machot is elérheti, anélkül, hogy nehéz oxigéntartályokat kellene magával cipelnie, ami a rakétáknál elengedhetetlen.


A Pegasus rakéta leválása a B52-es aljáról

A hajtóműben nicsenek mozgó alkatrészek. Összesűríti a rajta keresztülhaladó levegőt, így jön létre az égés. A scramjet egy másik előnye, hogy le lehet fojtani, így repülése jobban hasonlít egy repülőgépére, míg a rakéták működésük során végig teljes tolóerőt fejtenek ki.

"Kivételes munkát végzett a Langley-Dryden csapat, valamint a Jármú Rendszerek Program csapata" - mondta a NASA űrrepülési kutatásokért felelős helyettes igazgatója, J. Victor Lebacqz. "A repülés jól példázza milyen teljesítményre vagyunk képesek, ha vállaljuk a kockázatot és közösen küzdünk egy adott célért."


Ennyit látni 10 Machnál
A repülést az X-43A műszereiben adódott hiba elhárítása miatt kellett egy nappal elhalasztani, ezért csak kedden kelt útjára a módosított Pegasus gyorsítóhoz csatolt X-43A egy B-52B hordozó repülőgép szárnya alatt az Edwards Légitámaszponton elhelyezkedő Dryden Repüléskutató Központból. A gyorsítót és a kísérleti gépet 13 200 méteres magasságon engedte el a B-52B, innen a Pegasus repítette tovább az X-43A-t a kívánt magasságára és sebességére. Amikor ezt elérték, az X-43A levált a gyorsítóról és rövid repülése alatt közel 10 Mach sebességre gyorsult fel.

A scramjet hajtómű mindössze 10 másodpercre kapcsolt be. Ezután a gép siklórepülésben ereszkedett, mialatt a mérnökök a gép 10 Mach körüli sebességen történő repülési karakterisztikáiról gyűjtöttek adatokat. A gép repülése végén a terveknek megfelelően az óceánba zuhant, ahol magára hagyták.


Az X-43A a földi szerelésnél

A Hyper-X programot a NASA Langley Kutató Központja és a Dryden közösen vezeti, és a NASA Űrrepülési Kutatások Direktóriuma felügyeli őket. A gépet és hajtóművét az ATK-GASL (korábban Microcraft Inc.) építette, míg a fedélzeti rendszerek hővédelméről a Boeing Phantom Works gondoskodott. A gyorsító egy Pegasus rakéta módosított első fokozata volt, amit az Orbital Sciences Corporation épített.
Kapcsolódó linkek
Laptopok

Már 49 900 Ft-tól!

E-book olvasók

Már 17 043 Ft-tól!

Tablet PC-k

Már 23 140 Ft-tól!

LCD monitorok

Már 19 800 Ft-tól!

részletek » részletek » részletek » részletek »
Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2004. nov. 21. 10:11 | galéria | válasz | #33
Az X-43A-k egyszer használatos járművek voltak, a hajtóművének (ami végülis a lényeg) élettartama alig pár másodperc, a rajta lévő egyébb felszerelés (telemetrikus szenzorok, rádió, stb.) miatt meg nem éri meg ekkora felhajtást csapni.
2004. nov. 20. 18:04 | válasz | #32
Akkor már tehettek volna bele valami légzsákot, meg 1 helymeghatározó jeladót, egy arra járó hajó biztos felszedte volna.. Különben ha mondjuk hagyományos sugárhajtóművel indul, akkor 3 Mach-nál egy elzárólemezzel be lehet csukni a hajtóművet, és kinyitni a tolósugarast, majd ha elfogy a levegő, akkor begyújtani a rakétát. Az űrből viszafele meg ugyanezt, csak fordítva..
2004. nov. 19. 09:07 | válasz | #31
Gondolom nem különösebben drága maga a gép. Ugyanis egy szál mozgó alkatrész sincs benne, a hajtóműve lényegében egy speciális alakú cső. Emellett gondolom valami nem túl bonyolult vezérlőelektronikája van. Persze a mi pénztárcánkhoz képest nyílván drága, de nekik nem. És a visszaszerzése is tetemes összegbe kerülhet, mert nem a szomszéd utcában esett le, hanem jó messze a nyílt tengeren.
2004. nov. 18. 16:42 | válasz | #30
Én abban sem vagyok biztos, hogy olyan hűűűdedrűga lett vlna kiszedni pár alkatrészt... Biztos nem átlagos nyomásra lett tervezve egyik alkatrésze sem - á'la 10 Mach -, és mire a vízbe ért, valószínűleg kellőképpen lelassult, szóval nem hinném, hogy teljességgel használhatatlan szemetet hagyott csak maga után...
bandia  
2004. nov. 18. 15:13 | válasz | #29
Én csak azt nem értem minek kell megint szemetelni: "A gép repülése végén a terveknek megfelelően az óceánba zuhant, ahol magára hagyták." Biztos olcsobb, de hosszú távon nem kifizetődő!!!
pip  
2004. nov. 18. 12:02 | válasz | #28
van azert nehany szepseghibaja a dolognak, es itt a szilard hajtomuvekre gondolok. Ott hogy is van megoldva a toloeroszabalyozas? Igazan elmeselhetned. Meg azt is hogy adott geometriaju fuvoka hatasfoka allando uzemi nyomason a legjobb, es hogy mivel jar valtoztatni az atmerojet amikor parezer m/s-on aramlanak ki belole a reszecskek...
pip  
2004. nov. 18. 11:56 | válasz | #27
Sorozatban volt gyartva, de nem ilyen jellegu volt :) semmi koze a torlosugarhajtomuhoz, tavolabb all tole mint egy hagyomanyos sugarhajtomu.
2004. nov. 18. 11:53 | válasz | #26
Szőrszál-hasogatás: a rakétahajtóművek tolóereje is szabályozható menet közben. Nem egyszerűen, de mind a folyékony, mind a szilárd tüzelőanyagúaknál megoldható - tehát nem biztos, hogy a teljes üzemelés alatt "teljes tolóerőt" szolgáltatnak... Üdv minden repülőmérnöknek!
pip  
2004. nov. 18. 11:38 | válasz | #25
ja, mint az elottem levo is mondta, csak egy bizonyos szakaszon hasznalhato, onnan ahol eleri a mukodesehez szukseges sebesseget, egesz odaig, ahol elfogy a levego. Legalabbis "sporlos" uzemmodban. Viszznt igy is nagy elorelepes illteve megtakaritas lenne, hiszen az urbejutasnal is pont a kezdet nehez, elhagyni a legkort es a gravitaciot, itt fogy el a legtobb uzemanyag. Amikor mar nem kell legyozni a legellenallast es a nehezseget, mar nagyon keves uzemanyaggal is mozgasban tarthatoak relative nagy tomegek.
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2004. nov. 18. 10:07 | galéria | válasz | #24
Ez csak egy tesztgép, ahol a cél az, hogy a hajtómű gyakorlati működését vizsgálják. Természetesen a teljes léptékű verziók már sokszorta nagyobban lesznek.
A kezdő sebességre több megoldás is létezik, egyfelől lehetséges, ahogy a cikkben is említik a kombinált meghajtás, amikor a gép fedélzetén szállított oxigénnel táplálják, vagyis rakétahajtóműként indul, aztán amikor elér néhány száz km/h-s sebességet, átáll hagyományos torlósugárhajtómű üzemmódba, majd Mach 3 körül szuperszónikus áramlású torlósugárhajtóművé, amikor pedig már olyan magasra emelkedik, hogy a légkörből már nem tud elég oxigént kinyerni, ismét rakétahajtómű üzemmódba kapcsol, és így éri el az orbitális pályát. Persze ezt így leirni nagyon egyszerű, a megvalósítás azonban iszonyú nehéz lesz, hiszen a különféle üzemmódokhoz különféle belső geometriai/áramlástechnikai formák ideálisak, tehát a hajtóműnek tudnia kell ezeket változtatnia. Alternatív megoldás a hagyományos gázturbinák alkalmazása, amelyel a szükséges sebességre lehet gyorsítani a járművet, ennél az a legfőbb előny, hogy már kéznél van a szükséges technológia, nem kell külön kifejleszteni.
En3r6y  
2004. nov. 18. 06:42 | válasz | #23
Ahoz, hogy ez nagy mennyiségű cuccot vigyen fel az űrbe, kicsit nagyobbnak kellene lennie, nem? De akkor mi fogja neki megadni a kezdő sebességet?
Cat  
2004. nov. 18. 00:07 | galéria | válasz | #22
nem érted félre, éppen ezért müködik a hajtómű csak nagyon nagy sebesség mellett, 3 mach alatt be se indul a folyamat

A normál hajtóművekben a forgó pengékkel szívják be a levegőt, majd sűrítik össze, és a légáramlás hangsebesség alatt marad, míg a torlósugárhajtóműnél - mint a neve is mutatja - a tölcsérforma sűrit, majd ebbe fecskendeznek hidrogént, és begyujtják.

pite  
2004. nov. 17. 23:32 | válasz | #21
infravörös kép, még a márciusi mach 7-es repülésről.
kicsy  
2004. nov. 17. 23:30 | válasz | #20
Lehet hogy én vagyok hülye, de ha (többek között) űrbejutásra akarják használni, és ha jól értem ez a hajtómű csak van passzívan, és összesűríti a levegőt, akkor nem túl ritka ehhez ott a légkör? Vagy félreértem ezt a levegőösszesűrítős dolgot?
Zocsi  
2004. nov. 17. 22:11 | válasz | #19
Szvsz ez egy olyan koncepció, ami a jövőben hatékony, terjeszthető és költséghatékony lehet. Nekem tetszik az elgondolás, de még vagy 50 év mire "kézzel fogható" darab lesz belőle. Abban sem lennék biztos, hogy lesz-e egyáltalán polgári használatra tervezett ilyen hajtóművvel ellátott gépszörny... Valószínű, hogy ezt is csak néhány helyen fogják használni pl. ahogy már lent említették űrutazás, ill. ornitális pályára állítás. Maj' meglátjuk.
A Mach 10-ez kép rulez!

2004. nov. 17. 21:12 | válasz | #18
,de valahol az az első sorozatban gyártott ilyen jellegű hajtómü.
pip  
2004. nov. 17. 19:56 | válasz | #17
hat azert a V1 hajtomuvet nem neveznem torlosugarhajtomunek. Az egy erdekes es fokent egyszeru sugarhajtomu volt, egy un. "buzzer" vagy magyarul rezgoszelepes sugarhajtomu.
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2004. nov. 17. 18:12 | galéria | válasz | #16
A Blackbirdök szive a J-58 (másnéven JT11D-20A) hajtómű, amelyet az 1950-es években fejlesztett a Pratt and Whitney, eredetileg az amerikai haditengerészet számára. Az elvárás az volt, hogy tartósan képes legyen Mach 3 feletti sebességet tartani 24,000 méter felett. Hogy ilyen körülmények között működhessen a hajtómű, ahoz speciális, kis illékonyságú, bizonyos szintig tűzálló (!) üzemanyagra van szükség, amit JP-7 néven gyártottak direkt ehez a hajtóműhöz. A tüzelőanyagot kémiai úton, Triethylborane (ez az angol neve, a magyar megnevezését sajnos nem tudom) segítségével gyújtják be. A tüzelőanyag egyben hűtőfolyadékként is szolgál, az erős felmelegedésnek kitett részeken áramoltatva - többek között még a futóműben is. A hajtómű maga átmenet a gázturbinás sugárhajtómű, és a torlósugár-hajtómű között (gyakorlatilag Mach 3-nál már tisztán torlósugárhajtómű), a szívócsatorna kialakítása olyan, hogy Mach 3 esetén már a tolóerő nagyobbik részét ő állítja elő, sőt, maga a szigorúan vett hajtómű csupán a teljes tolóerő 20%-át adja - ezzel szintén egyedülálló.

forrás: a saját SR-71 cikkem
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2004. nov. 17. 18:09 | galéria | válasz | #15
Két átütő dolog is történt. Egyfelől a fent is említett szuperszónikus áramlású torlósugárhajtómű, másfelől pedig a 'Linear AeroSpike' hajtómű (keres rá Google-ba: Linear AeroSpike Engine), amelyel az X-33 ill. Venture Star-t szerelték volna fel. Mindkettő bizonyítottan működőképes, és igen előremutatóak. Az más kérdés, hogy mikor fogjuk ezeket használni.

Szvsz az a baj, hogy te az 1950-es és 60-as évek fejlődését várod továbbra is. Az egy kivételezett helyzet volt, amikor a hidegháború miatt a kormányok nem sajnálták a pénzt a fejlesztésekre. Az egyre újabb és a újabb fejlesztések egyre drágábbak és drágábbak, az X-43 program költségei 230 millió $-ra rúgnak, holott itt még csak kis méretű modellekről van szó!!! Ahoz, hogy ezek a tervek a valódi felhasználáshoz eljussanak dollár (vagy euro, kinek mi) milliárdokra kerül, és ha nincs politikai vagy gazdasági érdek a fejlesztésben, akkor ezeket az összeget nem igazán lehet előteremteni.

Ugye az elöbb említett 1950-es és 60-as években a politikai (és katonai) nyomás volt az, ami miatt olyan robbanásszerűen fejlődhetett a repülőgép és az űripar. Ma ilyen nyomás sajnos nincs.
2004. nov. 17. 17:43 | válasz | #14
Lehet nem olvastam el rendesen ,de még mindig nem ájulok el töle. Valahogy az elmúlt 20 évben nagyon nem fejlődött a hajtómüipar. Persze gazdaságosabbak lettek ,meg csöndesebbek ,de átütő dolog nem történt.
2004. nov. 17. 17:39 | válasz | #13
SR71-ben hagyományos gázturbinás sugárhyjtómü van utánégetővel ,ami max. 3-3.5 machra képes . A torlósugár hajtómü a német V-1 ben volt.
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2004. nov. 17. 17:16 | galéria | válasz | #12
Egyenlőre az alapfázisban van a fejlesztés. Működik-e egyáltalán? Ha igen, akkor hogyan, mennyire megbízhatóan? Ha nem, akkor miért nem? Most kb. itt tartunk.

A civil életben rengeteg módon lehet majd használni ezt a fajta hajtóművet. Egy olyan jármű, amely képes 5-10 Mach-ot is elérni, alig két óra alatt elviheti az utasait Budapestről Canberrába (Ausztrália fővárosa), holott ma csaknem egy nap a repülőút. A másik nagy lehetőség az űrutazás, jelenleg az indítójárművek elsöprő többsége rakétahajtóművet használ a földről való induláshoz, és indulótömegének 90-95%-a üzemanyag, ennek nagyobb része oxidálószer. Ha sikerül 40-50km-es magasságig a légkörböl kivonni a hajtómű működéséhez szükéges oxigént, akkor azzal ennek a tömegnek egy tetemes részét ki lehetne váltani. Vagyis ha egy 300 tonnás indítórakéta mondjuk 8 tonnát bír föld körüli pályára állítani, akkor egy 300 tonnás kombinált torlósugárhajtóműves indítójármű mondjuk 40 tonnát. Elég mellbevágó különbség, nemde? Mindemellett egy ilyen jármű kifejlesztése persze jelenleg igen költséges, de hosszú távon sokkal olcsóbb, mint a jelenlegi egyszer használatos indítórakéták alkalmazása...
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2004. nov. 17. 17:00 | galéria | válasz | #11
Most vagy nem olvastad el rendesen a cikket, vagy ha el is olvastad, nem sikerült megértened...
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2004. nov. 17. 16:54 | galéria | válasz | #10
Torlósugárhajtóműves gépet valóban építettek párat, szuperszónikus áramlású torlósugárhajtóművet azonban nem igazán...
A hagyományos torlósugárhajtóművel pedig maximum úgy 4-5 Mach körüli sebességet lehet elérni...

Rengeteg dolog volt ismeretlen e téren, gyakorlati tapasztalat meg aztán végképpen nulla. Ha jól tudom, valamikor az 1980-as években készült el az első hiperszónikus szélcsatorna (a Spektrumon mutatták anno, az egész végülis két nagy tartály, az egyikben hihetettlen nagy nyomást, a másikban meg csaknem tökéletes vákumot hoznak létre, a tesztmodel a kettőt összekötő szűk csővezetékben foglal helyet - majd megnyitják a cső két végén lévő szelepeket...). Szóval az X-43A valóban uttőrő...
2004. nov. 17. 16:52 | válasz | #9
És ezt, hogy akarják a polgári repülésben alkalmazni? Szerintem az átlagember -főleg a betegek vagy az idősebbek- nem nagyon szeretnék a zajt vagy a gyorsulást...

whitehawk, biztos vagy benne, hogy ilyen rendszerre kapott szabadalmat?... mert azt tudom, hogy egy magyar kapott valamire akkoriban szabadalmat de az nem ez volt
2004. nov. 17. 16:46 | válasz | #8
A torlósugár-hajtómű hajtómű Fonó Albert találmánya, 1928 május 26-án kapott rá szabadalmi védettséget (Ez persze azóta lejárt természetesen.) Úgy tudom ilyen van az SR71 Blackbirdben is. Szóval ez nem csak kisérleti dolog Nexus!
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2004. nov. 17. 16:42 | galéria | válasz | #7
Nagy szakember lehetsz...
2004. nov. 17. 15:34 | válasz | #6
Az hogy az X-15 csak rakétát használt. Itt pedig egy (használatban) új hajtóművet teszteltek, ami jóval könnyebb és olcsóbb mint egy rakéta.
2004. nov. 17. 15:09 | válasz | #5
Nálam az SR-71 a nyerő. Semmit nem mutattak fel 25-30 éve. Ha jól emléxem az X15 is tudott 7 mach-ot emberrel , akkor ebbe mi a nagy szám ?
NEXUS6  
2004. nov. 17. 14:39 | galéria | válasz | #4
Én meg aztat nem értem, hogy már vagy 15-20 éve terveznek ilyen hajtóművel gépeket (igaz még egyik sem jutott el gyakorlati fázisba), akkor hogy a francba van az, hogy csak most végeznek el egy ilyen alapvető kísérletet hozzá?
n4cr  
2004. nov. 17. 14:36 | válasz | #3
Lekapcsolt villanynál a látók is csak tapogatóznak.
Avagy egy ismeretlen terepen a nagy cégek (Boeing) és a tapasztalt kutatóintézetek is csak lassan tudnak haladni.
De legalább megmozdultak...

Az az igazság, hogy manapság már ennek is örülni kell.
2004. nov. 17. 14:12 | válasz | #2
Na ja és mióta szarakodnak már vele.
Rafaelo   "Rest in Peace Rafaelo" 
2004. nov. 17. 13:59 | galéria | válasz | #1
lassú és gagyi !!!!