Néhány hónapon belül immár másodszor dőlt meg a világháló adatátviteli rekordja. Befejeződtek a világ jelenlegi leghosszabb hálózatának az összeszerelési munkái. A feladat megoldásában a svájci CERN kutatóközpont munkatársainak japán, holland, kanadai és amerikai mérnökök is segítettek.
Hirdetés
A tíz gigabites Ethernet-hálózat a japán Data Reservoir Projektet köti össze a svájci tudományos intézménnyel. A hálózat hossza körülbelül 31 ezer 248 kilométer és összesen 17 különböző időzónán halad keresztül. A mérnökök, miután végeztek az összeszereléssel, azonnal ki is próbálták az új hálózatot és letesztelték a képességeit. A szakemberek az első kísérletek során 7,21 gigabit/másodperces adatátviteli sebességet értek el, ami a Tokiói Egyetem tájékoztatása szerint új adatátviteli világrekordnak tekinthető.
Az óriási hálózatot a kutatók a tíz Gigabites Ethernet Wide Area Network - Physical Control Layer (WAN-PHY) technológia alapjain hozták létre. A Tokiói Egyetem óriás számítógépén és a CERN számítógépes rendszerén az egész hálózat egyetlen egészként látható, annak ellenére, hogy számos kisebb helyi hálózatból áll.
Az elért 7,21 gigabit/szekundumos adatátviteli sebesség egyébként azt jelenti, hogy másodpercenként körülbelül 1,5 CD-nyi adatot lehet továbbítani az új hálózat segítségével. Érdekesség, hogy a szakemberek néhány további kísérlet során rövid időszakokra elérték a 9 gigabit/szekundumos adatátviteli sebességet is.
A nagy adatátviteli tempóra és a különböző számítógépek összekötésére azért volt szükség, mert hamarosan elkészül a CERN még építés alatt lévő Hadron Collider nevű protonrészecske-gyorsítója, amely kapcsán a kutatóknak óriási adatmennyiséget kell majd mozgatniuk a világ részei között.
A Tokiói Egyetem Data Reservoir Projektje lesz ennek a programnak az adatkiértékelő és -elemző központja. A szakemberek célja a tíz gigabites Ethernet-hálózat létrehozásával többek között az is volt, hogy így bizonyítsák, miszerint a legkülönfélébb gyártók WAN-PHY technológiájú és a napjainkban használt optikai SONET/SDH készülékei is képesek együttműködni egymással.
Volt egy cikk, amiben arról írtak, hogy valami gáz közegben a fény gyorsabban haladt, mint vákumban (vagy talán a gáz részecskék közötti reakció volt gyorsabb a fénynél) (s nem is lehetett igazán megmérni a sebességét, mert a fény sebességénél lassabb időmérő eszközökkel az jött ki végeredménynek, hogy a fény a túloldalon előbb jött ki, mint ahogy az innensőn bement... :) ) Bár, hogy ebből hogyan lenne több ezer kilométer hosszú kábel, az még kérdéses... :)
A fénysebesség az sajnos egy fizikai állandó azon nem tudsz változtatni ha beleőszülsz akkor sem. Vagy talán majd pont te leszel az aki megdönti ezeket a dolgokat mert számodra ezek a lényegtelegen eredmények szart sem érnek. Akkor hajrá. Kíváncsi leszek mikor fogod a rádióhullámokat gyorsabban megjáratni a föld-mars-föld távolságon mint ahogy a fény teszi. A cikkbeli teszben is ezen a távolságon az elméleti minimum késleltetés durván 310ms, ezt lehet közelítei minél egyenesebb vezeték kihúzással és minél kisebb késleltetésű hálózati eszközökkel de alá menni nem igen fogsz. Durván olyan 500ms-re tippelem most a késleltetést a két végpont között, de egyelőre semmi adat az egész rekorddöntésről pedig lsr siteon mindig azonnal megtalálható egy részletesebb leírás a történtekről de most semmit nem látok
Szép az eredmény, de lényegtelen. Akár mekkora átviteli sebesség elérhető, de nem érhető el akármilyen kis késleltés. A proci gyártók már tanulják a leckét, a hálózatosok meg majd megtanulják. A marsjárónál sem az átviteli sebességgel szívnak, hanem a késletetéssel. N vezeték párhuzamosításával N*x sávszélesség lesz, de a késleltetés az bizony marad.
nemigen tudnád kihasználni, mert DC-n az is számít, hogy az illető akiről töltesz milyen nettel rendelkezik... persze ha a partnernak is 7gbites netje van minden ok :))) még a legyorsabb T3al is "csak" 10mbit körül produkálna