A kutatók keresik azokat a gyógymódokat, amelyek segíthetnek az akut fájdalmakkal küszködő betegeken. Az egyik ilyen gmódszer lehetne a virtuális valóság (Virtual Reality - VR) is, ami segíthetne, hogy a beteg figyelme elterelődjön a fájdalmáról.

Hirdetés

Egyes betegségeknél a fájdalomcsillapító gyógyszerek maximális dózisa sem segít a betegek állapotán, és egyre több tanulmányból derül ki, hogy a betegek egy virtuális valóságban annyira ellazulnak, hogy szinte észre sem veszik a szervezetük és a testük által küldött fájdalomjeleket. Hunter G. Hoffmann, a washingtoni egyetem pszichológusa és az egyetemen működő Virtuális Valóság Analgesia Kutatóközpont vezetője szerint mindez azért lehetséges, mert az emberek figyelme eléggé korlátozott és egyszerre több dologra csak nagyon ritkán tudnak figyelni. A szakember a VR-t használja - többek között - például az arachnofóbia, vagyis a pókiszony gyógyítására is.

Hoffmann és a kollégái a virtuális valóság terápiákat az elmúlt években főleg a fájdalomcsillapítás területén használták, és már az első tanulmányok eredményei megmutatták, hogy hatékony lehet ez a módszer. Először 12 olyan betegnél alkalmazták ezt a gyógymódot, akiknek kötést cseréltek az égési sérülésein. Azok, akik gyógyszeres kezelést kaptak, nem gyógyultak olyan hamar, mint azok, akik részt vettek egy VR-gyakorlaton. Utóbbiak 40-50 százalékkal kevesebb fájdalmat éreztek, mint azok, akik például egy videojátékkal játszottak ilyenkor semmi kedvező fejleményről nem tudtak beszámolni.

A biztató eredmények hatására a kutatók elvégeztek egy második felmérést is. Ekkor azonban már a mágneses rezonancia-tomográfot is használták, hogy nyomon követhessék az agy, különösképpen a fájdalomközpont működését, tevékenységét és reakcióit. David Patterson pszichológus, a Washingtoni Egyetem munkatársa szerint az első felmérés vizsgálatainak elvégzésekor elegendőek voltak a kezdetleges, egyszerű mérőműszerek is, azonban a második felmérésnél ahhoz, hogy a virtuális valóságot már tényleg nyomon tudják követni, szükség volt komolyabb műszerekre. Ahhoz azonban, hogy a VR tényleg komolyan alkalmazható legyen például a fájdalomcsillapításra, csökkenteni kell a technológiai költségeket és a műszereket tovább kell fejleszteni.

Amikor a második felmérést készítették a nyolc egészséges pácienst a mágneses rezonancia-tomográfba fektették és egy különleges sisakot viseltek, amely egy virtuális világba vezette be őket. Eközben a kutatók azt szimulálták, hogy a lábszáruk nagyon fájdalmas, forró levegős kezeléseknek van kitéve. A páciensek azonban ebből szinte semmit sem éreztek. Egyébként mind a nyolc "beteg" egy olyan virtuális világot látott, amiben egy havas kanyonban repültek és hógolyókkal célba dobtak jégkunyhókat és hóembereket. Az agytevékenységet vizsgáló műszerek azt jelezték, hogy az agy fájdalom-érzékelő képessége szinte nem is működik.

A betegek arról számoltak be, hogy a VR nélküli kezelésekhez képest 35 százalékkal csökkentek a fájdalmak körüli gondolataik, 36 százalékkal kevesebbszer érezték magukat kényelmetlenül és igazán komoly fájdalmat 23 százalékkal kevesebb esetben éreztek. A mérések kimutatták, hogy amíg a páciensek a virtuális valóságban voltak az agy öt legfontosabb fájdalomközpontjának a tevékenysége 97 százalékkal csökkent.