A nyár a hullócsillagok évszaka, ami idén különösen látványos lesz, az évente visszatérő Perszeida meteorzápor a szokásosnál is jobbnak ígérkezik. Mostantól számítva bárki kémleli, akárcsak egy rövid ideig is a nyári éjszakai égboltot, valószínűleg ki fog szúrni néhány túlvilági fénycsíkot. Összességében a Földet az év második felében igen gazdag meteor tevékenység fogja jellemezni.

A leglátványosabbak természetesen idén is a Perszeidák lesznek, melyek augusztus 11. és 12. éjjelén érik el csúcspontjukat, a zápor óránként 50-100 fényes meteort hoz azok számára, akik a városi fényektől távol figyeli a sötét égboltot. Az idei év különösen kedvező a Perszeidákat figyelők számára, részben azért, mert az elmúlt évekkel ellentétben idén nem zavar be az erős holdfény, részben pedig azért, mert bolygónk ezúttal erősebb meteortörmelék koncentrációval találkozik, jósolják a csillagászok, ami az átlagosnál nagyobb meteor aktivitást eredményez.


A Perszeidák törmelékdarabok, többségükben nem nagyobbak egy homokszemnél, néha azonban elérik az üveggolyónyi nagyságot is. A törmeléket a Swift-Tuttle üstökös hagyta maga után, ami 128 évente szeli át a belső Naprendszert. A részecskék méretéből adódóan ez a meteorzápor minimális veszélyt jelent az űreszközökre és gyakorlatilag semmilyet a földi megfigyelők számára.

A Perszeidák előfutárai már július 17. óta megjelentek, ezek leginkább a kora hajnali órákban észlelhetők, igaz óránként csupán pár szeli át az eget, azonban augusztus második hetéhez közeledve egyre növekedni fog a számuk. Az esemény csúcspontjakor percenként láthatjuk a fénycsíkokat. A Perszeidák utolsó tagjaival augusztus 24-én találkozhatunk.

A fenti esemény mellett még legalább tíz kisebb meteor-látványosság várható júliusban és augusztusban. Bár óránkénti arányuk csupán töredéke a Perszeidákénak, összességében széles választékot ígérnek színben, sebességben és útvonalaikban. Ilyenek lesznek a Déli Delta Aquaridák, melyek halvány, közepes sebességű meteorokat eredményeznek, az Alfa Kaprikornidák, melyeket lassú, fényes, hosszú csóvájú meteorokként jellemeznek, és a Kappa Cignidek, melyek szintén lassan mozognak és időnként ragyogó fényűek. Észlelésükhöz semmilyen segédeszközre nincs szükség, csupán két szemünkre és közepes mennyiségű türelemre. Általában a hajnali órák a legalkalmasabbak az ég kémlelésére, ekkor kétszer annyi meteort láthatunk, mint esténként.