Gordon Rugg szerint a Voynich kézirat néven ismertté vált furcsa, 16. századi könyv - amit a világ legrejtélyesebb könyveként tartanak számon - nem más, mint egy ravasz trükk. Rugg az Erzsébet korabeli kémkedés eszközeivel alkotta újra a kéziratot, ami közel egy évszázada okoz fejtörést a kódfejtőknek és a nyelvészeknek.

"Bebizonyítottam, hogy az átverés az egyik legvalószínűbb magyarázat" - mondta Rugg, a brit Keele Egyetem munkatársa. "Innentől már a kódban hívők feladata, hogy bizonyítsák elméleteiket." Rugg úgy véli, egy angol kalandor készítette a kéziratot, hogy a könnyű pénzszerzés reményében rászedje II. Rudolf császárt, a régiségek nagy gyűjtőjét.

A magyarázat hihető, azonban nem perdöntő, mondják a Voynich-kutatók. "Ez egy igazi remekmű" - mondta Philip Neal, londoni történész. "Nem adtam fel a reményt, hogy a kéziratnak van értelme, ez azonban egyre valószínűtlenebbé teszi."

Mint fentebb is említettük, a Voynich kéziratot gyakran a világ legrejtélyesebb könyveként emlegetik. A közel 250 oldalas, egyedi ábécét tartalmazó könyvet kézzel írták és számos képpel látták el, melyek felismerhetetlen virágokat, meztelen nimfákat és csillagászati szimbólumokat ábrázolnak. A kézirat először az 1500-as évek végén tűnt fel, amikor II. Rudolf Prágában megvásárolta egy ismeretlen eladótól 600 dukátért, azaz körülbelül 3,5 kilogramm aranyért, ami ma több mint 50 ezer dollárt ér. A könyv Rudolftól nemesemberekhez és tudósokhoz került, majd az 1600-as évek végén nyoma veszett.

1912 környékén került elő újra, amikor egy amerikai könyvárus, Wilfrid Voynich vásárolta meg. Voynich halála után a könyvet a Yale Egyetemnek adományozták. Senkinek sem sikerült kideríteni, vajon a kézirat egy kódot, egy ismert nyelv egyéni sajátossággal bíró fordítását tartalmazza, vagy valami halandzsát. A szövegben előfordulnak olyan jellemvonások, melyek egyetlen nyelvben sem lelhetők fel. A leggyakoribb szavak esetében előfordul hogy kétszer vagy háromszor is megismétlődnek egymás után, mintha az lenne papírra vetve, hogy "és és és" - ami az átverés elméletét erősíti. Másrészről azonban egyes jellegzetességek, mint a szavak hosszának sémája, és az a mód, ahogy a betűk és szótagok találkoznak egymással, hasonlóak a valódi nyelvhez.


Egy oldal a könyvből
"Sokan úgy vélik, hogy mindez túl bonyolult ahhoz, hogy koholmány legyen, és bárkinek évekbe telne egy ilyen rendszeresség kialakítása" - mondta Rugg. Azonban ez az összetettség könnyen előállítható, amit Rugg be is bizonyított egy 1550 környékén feltalált eszközzel, az úgynevezett Cardan rács segítségével, mely egy betűtáblázat. Ha egy lyukakkal ellátott kártyát mozgatunk a tábla felett, akkor szavak alakulnak ki. A táblán vannak üres helyek is, ez biztosítja, hogy különböző hosszúságú szavakat kapjunk. A rács alkalmazásával a Voynich-betűkön Rugg előállított egy nyelvet, ami számos - bár nem mindegyik - részletében hasonlít a kézirat jellegzetességeire. Rugg szerint háromhónapnyi munkával a teljes könyv előállítható.

Cardan-rács használata

"Érdekes megközelítés, azonban még túl korai kimondani a helyességét" - mondta Nick Pelling programozó, aki szintén tanulmányozza a kriptográfiát és a Voynich kéziratot. Ahhoz, hogy bebizonyítsák a kézirat valóban koholmány, valakinek teljes szakaszokat kellene előállítania a fenti technikával, tette hozzá Pelling. A rácsok és a táblák kevergetésével mindez elérhető lenne, vélekedik Rugg.

Úgy tűnik a kézirat ellenáll a megfejtésére irányuló kísérleteknek, mivel szerzője eleget tudott a kódolásról ahhoz, hogy a szöveget ésszerűvé, mégis nehezen feltörhetővé tegye. A könyv látszólag tartalmaz utalásokat, amit a kriptográfusok is keresnek. A betűket félreérthetően írták, így nehéz kikalkulálni, mekkora lehet az ábécéje, a meztelen figurák pedig lehetetlenné teszik a kor beazonosítását a ruhák stílusa alapján.

A könyv szerzője feltehetően jól értett a Cardan rácsokhoz, akárcsak Edward Kelley kriptográfus és nyelv-feltaláló, aki emellett hamisító, alkimista, zsoldos és házasságszédelgő is volt egyben. Kelley 1584-ben Prágába utazott, hogy találkozzon II. Rudolffal, ekkor akár el is adhatta neki a kéziratot, végül a 16. század végén tűnt el a történelemből, amikor megszökött egy börtönből.

"Ha becsapásról van szó akkor Kelley az egyértelmű jelölt" - mondta Neal. Azonban hozzáteszi, hogy Rudolf számos alkimista könyvet vásárolt, melyek jóval gyengébb hamisítványok, mint a Voynich kézirat. "Rudolfot könnyű volt becsapni. Ha a Voynich kézirat Kelley műve, akkor egy kissé túlzásnak tartom" - tette hozzá Neal.