A kopár Hold a csillagászok paradicsomává válhat, ideális hellyé a teleszkópok és más csillagászati eszközök számára, ahonnan eddig soha nem tapasztalt rálátást nyernénk a világűrre.

A holdkilátó megalkotása az egyik napirendi pontja az egy héten át tartó ötödik Nemzetközi Holdkutató Munkacsoport (ILEWG) ülésének. Űrhajósok, csillagászok és mérnökök, valamint az üzleti világ szereplői osztják meg elképzeléseiket a lakatlan Hold nyüzsgő földönkívüli kontinenssé tételéről, ami helyet adhat a tudományos kutatásnak, a technikai teszteléseknek, az energiatermelésnek, sőt a jövő Mars expedíciónak is gyakorló terepévé válhat.

"A Hold a következő logikus lépés az űrállomás után" - mondta Steve Durst, az ILEWG 5 alelnöke és a Space Age Publishing vezetője. "Fontos hogy több bolygós fajjá váljunk, és ez a Holddal veheti kezdetét." AZ ILEGW hat jelentős űrkutató nemzetet ültetett tárgyalóasztalhoz: Az Egyesült Államokat, Oroszországot, Európát, Japánt, Kínát és Indiát. "A gyűlés lényege, hogy összefogja a holdkutatásra irányuló nemzetközi törekvéseket" - tette hozzá Durst. "A NASA hosszú ideje oktalanul tabuként és paranoiaként tekint a Holdra. Ha egyenesen a Mars felé veszik az irányt, attól még nem fog megváltozni semmi."


Buzz Aldrin lábnyoma 1969-ben került a Holdra, és még évszázadokig ottmaradhat
A konferencia fő célja, hogy egy évtizeden belül újra ember járjon a Holdon, és amennyire lehet megvesse a lábát az égitesten. A célkitűzés beindításához egy olyan tervezetet terjesztettek elő, mely első lépésként a Hold csillagászati előnyeit aknázná ki. Ezt az első elemet a későbbiekben javíthatják és bővíthetik a "csillagászati technikusok". A holdbeli eszközök gyarapodásával kifejlődhet a tartós emberi jelenlét is. Egy másik javaslat, ami az ILEWG ülésén megvitatásra kerül egy asztrobiológiai küldetés a Hold déli-sarkára.

Paul Lowman, a NASA Goddard Űrrepülő Központ tudósa, a Hold nagy elkötelezettje kifogyhatatlan a szavakból, ha a robot expedícióról kérdezik. Az elsődleges célkitűzés egy négyteleszkópos passzívan hűtött szubmilliméteres interferometrikus elrendezés (LSPECS) elhelyezése a sarkvidéken. A teleszkópok lehetővé tennék a "molekuláris csillagászatot", jövendöli Lowman. Több mint 120 molekuláris dolgot sikerült eddig felfedezni a csillagközi űrben, a hatalmas molekuláris felhőkben. A dolgok legtöbbje lehetséges prebiotikus anyag, melyből feltehetően kialakult az élet a Földön és talán más bolygókon is.

A teleszkópok a Shackleton kráter északi, föld felé eső oldalán helyezkednének el. Az ott uralkodó alacsony hőmérséklet ideális a szubmilliméteres csillagászat számára. Ennél is jobb helyszín lehet a tartósan árnyékkal borított kráterek, mint a Shackleton alja. Lowman szerint ez a tervezet 5-10 éven belül megvalósítható lenne, kivitelezése teljes mértékben végrehajtható robotok alkalmazásával és kiváltaná a műhold formációk felküldését.


A Hold felénk néző oldala relatíve sima, a túlsó viszont kráterekkel gazdagon borított
A Holdra való visszatérés az amerikai űrprogram potenciális új célkitűzése. "A NASA nem tervezi az űrállomáson túli emberi űrkutatást. Mégis az emberi űrrepülés teszi ki az űrhivatal költségvetésének zömét, emellett ez kapja a legnagyobb támogatást a közvélemény részéről is. Új követendő cél nélkül az emberi űrrepülés megrekedne, veszélybe sodorva a teljes civil űrprogramot is" - vélekedett Paul Spudis, az Alkalmazott Fizika Laboratórium tudósa, aki nem hiszi, hogy a közvélemény csupán az emberi Mars expedíciót támogatná.

"Egy ilyen program két okból is kétséges kimenetelét tekintve: egyrészt technikailag túl nagy a kihívás, legalább egy évtizedbe telne az elindítása, másrészről túl sokba kerülne ahhoz, hogy a Kongresszus áldását adja rá" - magyarázta Spudis. "A Holdra történő visszatérés küldetése során megtanulhatjuk, hogyan használjuk fel a bolygónkon kívüli erőforrásokat. Egy ilyen küldetés technikailag szintén kihívást jelent, viszont elérhető távolságban van. A visszatérés az első lépést jelentené az igazi szabadsághoz a világűr és a Naprendszer bolygói felé."

Az ülésen nagy viták várhatók a már sokat taglalt holdbeli vízkészletek létének kérdésében is, különösen a legutóbbi Bruce Campbell által végzett megfigyelések kapcsán, melyről korábban már részletesen beszámoltunk.