A Tejútrendszer egy újonnan azonosított galaxissal ütközik és emészti fel, mely jelenleg galaxisunk legközelebbi szomszédja. Egy ausztrál, francia, olasz és angol csillagászokat tömörítő nemzetközi csoport a hét közepén jelentette be a felfedezést.

A Tejút martalékává váló Canis Major, azaz Nagy Kutya törpegalaxis, ami arról a csillagképről kapta a nevét melyben felfedezték, eddig szinte teljesen észrevétlen volt galaxisunk sűrű porkorongjának köszönhetően. Az égbolt új infravörös fényű áttekintése lehetővé tette a tudósok számára, hogy átlássanak ezen a poron és M-óriás csillagokat - infravörös megvilágításban fényesen ragyogó hűvös vörös csillagokat - észleljenek. Az M-óriásokat jelzőfényekként használva sikerült megállapítani a Canis Major alakját és elhelyezkedését, mely nagy segítséget nyújtott a Tejút távoli területeinek háromdimenziós szerkezetének elkészítéséhez is.


"Olyan mintha egy infravörös éjjellátó szemüveget venne fel az ember" - magyarázta a csapat egyik tagja, Rodrigo Ibata, a Strasbourgi Egyetem csillagásza. "Most már képesek vagyunk a Tejút eddig nem látható részének vizsgálatára."

A Canis Major viszonylag parányi, csupán egymilliárd Nap tömegével rendelkezik, így könnyű prédája volt galaxisunk kolosszális gravitációjának. A képen rózsaszín áramlatként látható amint a Tejút magához húzza a törpegalaxis csillagait. A törpegalaxis megközelítőleg 42 000 fényévre van galaxisunk középpontjától, ami kisebb távolság, mint amit a Sagittarius törpegalaxis esetében mértek, mely ugyanarra a sorsra jutott, mint most felfedezett társa, ahogy arról már korábban beszámoltunk. A kutatók szerint a Canis Major egy százalékot tehet hozzá galaxisunk tömegéhez.


Dr. Geraint Lewis, a Sydney Egyetem tudósa szerint a felfedezés megerősíti a Tejút viszonylag fiatal mivoltát. "Nem nevezhető érettnek, láthatóan még csak most formálódik" - mondta Lewis. "Úgy tűnik, a kibelezett Canis Major galaxis nem csupán a Tejút korongjának külső pereméhez járul hozzá csillagaival, de a Naphoz közeli területekre is jut belőlük. Ezekhez hasonló a kölcsönhatások alakíthatták ki galaxisunk ma látható jellemvonásait."

A felfedezés új megvilágításba helyezte a galaxisok kialakulását. Bár a csillagászok hosszú ideje feltételezték, hogy a Tejútrendszerhez hasonló hatalmas galaxisok központi részei a túl közel kerülő kísérő galaxisok felemésztéséből építkeznek, ez az első eset, hogy a galaxis külső területe, vagy korongja ugyanezt a módszert alkalmazza.