Áttörve naprendszerünk természetes védelmén egy energikus kozmikus porvihar sodródik felénk, állítja egy új tanulmány. Az előrejelzés a parányi csillagközi darabkák hosszantartó és fokozatosan erősödő viharát jósolja.

Bár komoly következményekre nem számítanak, a porvihar enyhe befolyással lehet az éjszakai égboltra, és kockázati tényezőt jelenthet az űreszközökre, melyek nem túl ellenállók a részecskék nagy sebességű becsapódásával szemben. A beáramló részecskék az utóbbi időben megháromszorozódtak, az elkövetkező évtizedben ez az ütem folyamatosan növekedni fog. A földi időjárásra és az éghajlatra várhatóan nem lesz hatása, azonban az éjszakai égbolton egyre több hullócsillagot fedezhetünk fel a jövőben, magyarázta a tanulmány készítőinek vezetője, Markus Landgraf az ESA tudósa.

A friss beáramlás a Nap mágneses mezejének periodikus gyengülésével függ össze. A felfedezés alapjául az ESA Ulysses űrszondájának adatai szolgáltak. Az 1992 óta működő Ulysses Nap körüli pályán kering a Föld és a Jupiter között, a kis részecskék sebességét, irányát és tömegét vizsgálva, melyből megállapítja melyik származik a Naprendszeren kívülről. A csillagközi porszemcsék 1997 és 2000 között megháromszorozódtak, tette hozzá Landgraf. Az eredményeket a hónap elején jelentették be. A kutató szerint ez az arány 2005-ig fog fennállni, majd 2013-ig újra növekedésnek indul. A lehetséges hatások nem igazán ismertek, nyilatkozott Landgraf, a Max-Planck Intézet munkatársa.

"Általában a csillagközi por nem jelent problémát" - magyarázta Landgraf egy interjúban. "Mindazonáltal a nagy becsapódási sebesség hatására az érzékeny nagy feszültségű műszerek esetében rövidzárlat állhat elő, valamint a finoman beállított optikai eszközök esetében is van min aggódni, ha a polírozott felületekre gondolunk."

A csillagközi porszemek többsége egy hajszál szélességének csupán század része, azonban mozgásuk gyors, sebességük a Naphoz viszonyítva másodpercenként 26 kilométer. A Földön érezhető hatásokat valószínűleg nem maguk a porszemek, hanem az általuk okozott másodlagos hatások fogják eredményezni. Amikor a csillagközi por nekisodródik az aszteroidáknak és üstökösöknek még több port ver fel.


A vörös és sárga területek a galaktikus por nagy koncentrációját jelölik. A felső képen korlátozott, alatta maximális napaktívitás melletti állapot látható.
"Ennek számos potenciális hatása lehet" - mondta Landgraf, aláhúzva, hogy a legtöbbet még nem vizsgálták meg. Az egyik lehetőség a szórványos meteorok számának növekedése, melyek nincsenek összefüggésben az ismert meteorzáporokkal, mint a napokban is zajló Perszeidák, vagy a novemberi Leonidák. A meteorok akkor jönnek létre, ha valami elpárolog a Föld atmoszférájában. Néha borsószem vagy teniszlabda nagyságú űrkavicsok suhannak át, azonban a legtöbb hullócsillag kizárólag porból tevődik össze.

Az is lehetséges, hogy a kissé túlvilági zodiákus fény - egy "hajnali derengés", amit az űrbeli porszemekről visszaverődő napfény okoz - fel fog erősödni. Ezek mellett egyre több anyag hullik az űrből a Földre az évek múlásával. A csillagászok attól tartanak, hogy a megnövekvő por felerősíti a Kuiper övet, ami az infravörös teleszkópoknak okozna nehézséget a távoli halványabb objektumok tanulmányozásában. Egy napon a beáramlás rosszabbra fordulhat. A Naprendszer egy galaktikus felhő, a G-felhő pereme felé halad.

"A G-felhő elérésének ideje még ismeretlen, várhatóan az elkövetkező 10.000 év során következik be" - mondta Landgraf. "Folyamatos növekedés lesz tapasztalható a por mértékét tekintve, mivel a G-felhő sűrűbb, mint a helyi csillagközi felhő, ami most körülveszi a Napot."