Idén nyáron emberek és robotok egymást segítve dolgoztak a NASA houstoni Johnson Űrközpontjában, hogy felmérjenek egy elgondolást az ember-robot csapatok alkalmazásáról, mellyel fejleszthetik a Nemzetközi Űrállomás összeszerelésében, űrjárműveken vagy akár más bolygók felszínén dolgozó űrhajósok teljesítményét.

"Szeretnénk eljutni odáig, hogy életképes járművön kívüli tevékenységű (JKT) csapatokat hozzunk létre, melyekben az űrjárművön kívül és belül dolgozó emberek mellett rendkívül ügyes, szabadon repülő robotok és hatalmas robotdaruk együtt dolgozva tegyék eredményesebbé a munkát" - fejtegette Dr. Robert Ambrose az űrközpont Automatika, Robot és Szimulációs Osztályának vezetője.


Nancy Currie kezet fog egy robonautával
"A JKT munka jelenleg két, egymást kisegítő űrhajóst vesz igénybe, akiknek a bent ülő legénység és egy hatalmas robotkar segédkezik" - mondta Ambrose, aki a Robonaut projektet felügyeli, melyben két humanoid robotot tesztelnek. "Hogy még több munkát el tudjunk végezni az alatt a hat-nyolc óra alatt míg egy űrséta tart, szeretnénk mögéjük egy egész kis csapatot felvonultatni. Amikor kilépnek a légzsilipből, mindketten saját robotcsapatukkal vághatnának neki a munkálatoknak egymással párhuzamosan dolgozva, így kétszer annyi munkát tudnának elvégezni."


Currie és egy robottal szerelés közben - a feladatot kiválóan teljesítették
Az új robonauták a Védelmi Kutatások Ügynöksége, a DARPA és a Johnson Űrközpont utóbbi években végzett fejlesztő munkájának eredménye. A tesztcsapat vezetője Nancy Currie űrhajós, feladatuk egy alumínium vázszerkezet összerakása volt. Currie és robonauta társai többször is elvégezték a feladatot, minden nekifutás egyre kevesebb időt vett igénybe. Miután a szerkezet elkészült a csapat elektromos kábelezést hajtott végre, mely során a robonauták kicsomagolták a kábeleket és eljuttatták Currie-hez, aki csatlakoztatta a vázszerkezethez. A tesztsorozat befejezéseként azt szimulálták, hogy Currie űrruháját veszélyes vegyi anyag szennyezte be, melyet az űrhajósnő részben megtisztított, majd átadta a tisztító eszközt az egyik robonautának, hogy végezze el a feladatot azokon a helyeken, amit ő már nem ért el. Currie egy új típusú űrruhát viselt, melyet bolygófelszínre terveztek. Az "I-suit", melyet az ILC Dover fejlesztett ki a NASA-nak fele akkora súlyú, mint az űrsiklók legénysége által az űrsétákhoz alkalmazott űrruha.


A szép kép ellenére a kinnti munka igencsak fárasztó és akár 10 órán át is tart
"Azt hiszem remekül ment minden" - nyilatkozott Currie a tesztsorozatról. "A következő öt évben, amikor a JKT-ről esik szó, akkor már ilyen csoportok kiküldésében kell gondolkoznunk. Ha jobban megnézzük a munkafolyamatot, akkor láthatjuk, hogy az idő több mint 20 százalékát a munkahely felkészítése és lezárása, valamint az eszközök, és a kábelek megfelelő helyre való juttatása emészti fel."

A robonauták segítettek lecsökkenteni az időt, sokkal hatékonyabbá téve az űrhajós munkáját.


"Az űrállomáson előreküldhetünk egy vagy két robonautát a munka előkészítéséhez, vagy akár kint is hagyhatjuk őket a munka utáni tisztogatáshoz, így az embereknek kevesebb időt kell a kozmikus sugárzásnak kitéve eltölteniük. A robotok tárolhatók egy kinti egységben, ahonnan jóval gyorsabban beavatkozhatnak, mint egy űrhajós társ bentről, illetve a veszélyes vegyi anyagokkal szemben is ellenállóak" - magyarázta Currie.

A robonauták szokatlanul ügyes kéz kialakításukkal képesek ugyanazokat a szerszámokat használni, mint az emberek, amit a tesztelés során be is bizonyítottak. A technika három-négy év múlva már alkalmazható lesz az űrállomáson.