Három koponyát ástak ki Etiópiában, mely a modern ember, a Homo sapiens legősibb ismert bizonyítékát jelképezi, jelenti a Nature magazinban megjelent új tanulmány. A megkövesedett koponyák, melyek a becslések szerint 160.000 évesek, a modern és a primitív jellemvonások soha nem látott kombinációját tárták az ásatásban közreműködő régészek elé.

A ma élő ember koponyájához képest az ősöké valamelyest nagyobb, hosszabb és markánsabb homlok rész jellemzi. A Homo sapiens új alfajaként besorolt maradványok genetikai vizsgálatai segítenek megerősíteni azt az elméletet, miszerint a modern ember Afrikából származik, állítja a Berkley Egyetem tudósai által vezetett nemzetközi csoport.


"Valószínűleg az anatómiailag modern ember közvetlen őseit képviselték. Anatómiájuk és antikvitásuk szilárd bizonyítékként szolgálnak, hogy a modern ember Afrikában bukkant fel" - írja Tim White a Berkley kutatója a Nature hasábjain. "Ezek a példányok azért bírnak különös jelentőséggel, mert áthidalják az Afrikában talált korábbi, sokkal ősibb formák és a modern emberek közötti szakadékot."


A lelet azért is jelentős, mivel ha a modern jellemvonások - mint azt a koponyák példázzák -, már 160.000 évvel ezelőtt léteztek Afrikában, akkor nem lehetünk a Neandervölgyiek leszármazottjai, ami alátámasztja a két faj genetikai mintáiból született eredményt. A csapat Herto ősi folyójának erodáló, homokos üledékében találta a koponyákat, Etiópia fővárosától Addis Ababától 230 kilométerre észak-keletre. Amikor Európát még a jégkorszak fagya borította, a Herto ember kellemes életet élt egy friss vizű tó mellett, mely hemzsegett a vízilovaktól, krokodiloktól és halaktól. A kutatók 1999-ben botlottak bele a lelőhelybe, amikor White egy leölt víziló koponyára bukkant, egy történelem előtti időkből származó vacsora maradványára.


"A kapcsolódó megkövesedett csontok tisztán mutatják, hogy a Herto emberek szerették a vízilovakat, azt azonban nem tudtuk megállapítani, hogy vajon vadásztak-e vagy az elhullott állatokat fogyasztották" - mondta a csapat egyik régésze, az Etióp Kulturális Örökség munkatársa, Yonas Beyene.

A koponyák legérdekesebb jellegzetessége a szándékos és ismétlődő vágás nyomok mintázata, ami arra utal, hogy egyfajta temetkezési gyakorlat során lefejtették róluk a húst. A koponyák kifényesítése arra utal, hogy rituális magatartásról lehetett szó, nem kannibalizmusról, ami szintén a komplex gondolkozásra utal.