Az Irak elleni háború Szaddam Husszein és magas rangú katonai vezetői elleni támadással vette kezdetét. A Pentagon jelentése szerint 40 Tomahawk rakétát lőttek ki valamint F-117A lopakodó bombázók is megkezdték a bombázást. A támadást Bush elnök rendelte el a CIA információi alapján, azonban az akció sikertelen voltát Husszein TV beszéde tette nyilvánvalóvá - a képernyőn bizonyos, hogy az elnök van, de valószínűleg felvételről sugározták.

Hirdetés

A kezdés meglepte az elemzőket, akik erőteljes, átfogó jellegű bombázásra számítottak. Csütörtök reggel a Légierő F-18-as és F-14-es vadászgépei csapást mértek Irak délkeleti részén fekvő célpontokra. Irak több rakéta kilövésével válaszolt az akkor Kuvait északi részén állomásozó amerikai erőknek. Ebből a Patriot rendszer egy rakétát semmisített meg, az azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az iraki rakéták nem hordoztak vegyi vagy biológiai fegyverrel felszerelt robbanófejet. A Szaddamot célzó kivégzés sikertelenségére a Kuvaitra kilőtt Scud rakéták a legjobb bizonyíték: ballisztikus fegyverek bevetésére csak személyesen ő adhat parancsot.


Jim Galczynski felemelt ököllel jelez egy Aegis irányítottrakéta-hordozó cirkáló fedélzetén. 64 Tomahawk kilövőnyílás felett a felirat: "Soha nem felejtünk"
Pénteken a szövetségesek végigsöpörtek az iraki sivatag déli részén és betörtek az északi területekre is. A Bradley páncélozott járművek és az M1A1 Abrams tankok karavánja viszonylag akadálytalanul haladt Bagdad irányába, mindössze hat-hét teherautó és pár tank próbálta útjukat állni, eredménytelenül. Amerikai és brit katonák szálltak meg két stratégiailag fontos légitámaszpontot Irak nyugati részén és több olajmezőt Bászrától nyugatra. A két légitámaszpont, a H-2 és a H-3 elfoglalása megkönnyíti az ország belseje felé irányuló katonai akciók folytonosságát. A H-3 támaszpontról feltételezték, hogy tömegpusztító fegyvereket rejt.

A szövetségesek megszállták az al-Faw félszigetet, ami magába foglal kulcsfontosságú olajkutakat és Umm Qasr város kikötőjét, Irak egyetlen kijáratát az Öböl felé. A régi kikötőt a britek tartják fennhatóságuk alatt, míg az újban az amerikaiak csillagos sávos zászlója lobog. Eleinte az iraki katonák ellenálltak, az összecsapások többük halálával végződött, az ellenállás azonban idővel egyre gyengült és több száz iraki adta meg magát. A kikötő elfoglalásával biztonságban behajózhatnak a csapatszállító hajók iraki területre, és a katonák támogatását már nem csak légi úton lehet biztosítani.


Amerikai tengerészgyalogos egy vállról indítható Javelin tankelhárító rakéta kilövése közben, nem messze Umm Qasr-tól
Ennek ellenére pénteknek megvoltak az első szövetséges áldozatai is, egy amerikai CH-46-os helikopter zuhant le Kuvait északi részén, az iraki határtól 15 kilométerre. A fedélzeten lévő 12 ember, a 4 fős amerikai légi személyzet és a 8 fős brit katonai csapat meghalt. A brit védelmi miniszter Geoff Hoon bejelentése szerint Irak más részein több mint 30 olajkút áll lángokban.

Az olajkutak felgyújtásának következményei sokkal veszélyesebbek lehetnek, mint amit a visszavonuló iraki hadsereg a kuvaiti kutak felgyújtásával idézett elő 1991-ben. Akkor közel 700 kút állt lángokban, eloltásuk 9 hónapot vett igénybe, De Irakban ennél jóval több olajkút fekszik, a déli Rumaila olajmezőn közel 1000, míg az északi Kirkurk olajmezőn közel 500. Megközelítésük nem könnyű feladat, különösen az északi területre igaz ez, ami a déli résszel szemben elég dimbes-dombos, rengeteg vízre és egy leszállópályára is szükség lenne. Ezen felül az iraki kutak nyomása jóval nagyobb, mint a kuvaitiaké, különösen a Bászra övezetben, nyilatkozott Paul Rogers, brit szakértő. "Ezeket sokkal nehezebb eloltani."


Brit katona Észak-Ramala mellett - számos dél-iraki kút már ég
A hosszasan égő tüzeknek komoly környezeti hatásai lesznek. Kuvaitban 1991-ben több mint ezren haltak meg a légszennyezés közvetlen következményeitől, szennyeződik a talajvíz is, ami Kuvait édesvízellátásának 40 százalékát teszi ki. Az Öböl környezetszennyezésből eredő megtisztítása nagyjából 40 milliárd dollárt emésztene fel. Jelentések szerint Irak 24 vagon pentolit robbanóanyaggal rendelkezik, ami elegendő az olajkutak felrobbantásához. Tudni kell a környezeti katasztrófa nagyságának felbecsléséhez, hogy Irak rendelkezik a világ második legnagyobb olajkészletével.

A háború sok áldozattal, vagy kevéssel, de biztos, hogy rövid lesz. Annál nagyobb falat az utána következő rendezés. Amerikai tervek szerint a kezdeti katonai kormányzást parlamenti választások fogják követni, de a politikai struktúra fejletlensége és széttagoltsága, az országot alkotó három népcsoport közötti kultúrális szakadék, és a legitim vezető hiánya - Szaddam minden lehetséges riválisát kivégezte - nem sok bizakodásra ad okot. Ugyan már most is számtalan ellenzéki csoport működik mind Irakban, mind külföldön, de valós támogatottságuk ismeretlen. A koncokon marakodás már most megkezdődőtt, a nagyobb olajcégek mind igyekeznek bebiztosítani magukat saját kormányuknál és iraki ellenzéki vezetőknél, az oroszok és a franciák pedig a többmilliárdos államadósság törlesztése miatt aggódnak. Egy biztos: nem az iraki nép számára áll a zászló.