Egy látványos kozmikus robbanásból keletkezett fekete lyuk száguld a Tejútrendszeren keresztül a körülötte lévő csillagoknál négyszer gyorsabban, jelentették be a csillagászok hétfőn. A felfedezés az eddigi legjobb bizonyíték arra, hogy a fekete lyukak valóban a szupernóvák láthatatlan ivadékai. Az objektum legalább 6000 fényévnyire van és nagyjából a mi irányunkba tart, de nem jelent közvetlen veszélyt. Az anyagszürcsölő szörnyet kísérő csillagának köszönhetően sikerült észlelni, melyből táplálkozik. A csillag 2,6 naponta kerüli meg a fekete lyukat, miközben elnyúló, hurokszerű pályájukon óránkénti 400.000 kilométeres sebességgel köröznek a galaxis fő síkján.


"Ez az első fekete lyuk melyről felfedeztük, hogy gyorsan mozog galaxisunk síkján" - mondta Félix Mirabel, a Francia Atomenergia Bizottság kutatója, a megfigyelés vezetője. A SPACE.com kérdésére elmondta, az elkövetkező 230 millió évben legfeljebb 1000 fényévre közelítheti meg bolygónkat, hozzátéve, hogy a jelenség egyike annak a közel egymillió kiszámíthatatlan fekete lyukaknak, melyek galaxisunkban kavarognak.

A fekete lyuk fényes társát 1995-ben és 2001-ben figyelték meg a Hubble Űrteleszkóppal, amit a NASA és az ESA közösen működtet. Az esetet több földi megfigyelés is megerősítette. A két objektum másodpercenként 111 kilométert tesz meg a körülöttük lévő csillagok viszonylatában.


A fekete lyukak két fő típusát különböztethetjük meg. A legnagyobb változat hatalmas galaxisokban telepedett meg, a Tejútrendszer is rendelkezik egy ilyennel, ami tömegében 2,6 milliárdszorosa a Napnak. Az új tanulmányban szereplő fekete lyukakról hosszú ideje feltételezték, hogy nagy csillagok felrobbanásakor keletkeznek. A csillag nagy része elszökik a helyszínről, de így is elég tömeg marad - a Nap súlyának közel tizenötszöröse - ami visszaomolhat egy kis gömbbe, mely sűrűsége szinte végtelen, legalábbis ezt mondják ki az elméletek, amire Mirabel is alapoz. Látható kísérője valószínűleg az eredeti óriáscsillag körül keringett a robbanás előtt, Az esemény lökése kirepítette a párost a galaxis közepe felől, ahol eredetileg elhelyezkedtek, véli Mirabel, bár a pontos kiindulási pontjukat nem lehet megállapítani.

Naprendszerünk a galaxis fő korongjának egyik spirális ágának peremén helyezkedik el. A csillagformálódás sokkal gyakoribb és erősebb a galaktikus középpont felé haladva, így a szupernóva előfordulások is sűrűbbek azon a részen. A kísérő csillag gázát elszívja és felemészti a fekete lyuk, és bár nem egy válogatós fajta, a gáz egy részét energiává alakítja és a fénysebesség 90%-ával visszaköpi, ezért ezt a rendszert mikrokvazárnak nevezik.


Tavaly Mirabel egy még furcsább pályán száguldó fekete lyukat is felfedezett, ami egyenesen átszeli magát a Tejútrendszer síkján. Ez az objektum messze kint, az úgy nevezett galaktikus udvarban született, melyről nem lehetett tudni, hogy egy szupernóva terméke-e.

Az újonnan felfedezett fekete lyuk, a GRO J1655-40 a galaktikus síkon áthaladó első ilyen objektum, amit megfigyeltek. Hasonlóan gyorsan mozgó sűrű objektumok a neutroncsillagok, melyek szintén elképzelhető, hogy a szupernóvák maradványai. Az új megfigyelések az Astronomy & Astrophysics november 19-i számában olvashatók. Hasonló fekete lyukak keresését nagyban segíti a nemrégiben fellőtt Integral teleszkóp, ami nagy energia kibocsátású egzotikus objektumokat kutat.

"Sok más fekete lyuk felfedezésére számítunk" - mondta Mirabel. "Nyomon követjük útvonalukat a Tejútrendszerben, hogy betekintést nyerjünk szülőhelyeikre és születésükbe."