Mielőtt az Atlantis űrsikló legénysége megkezdhette volna az űrállomáson összeszerelő munkáját, órákat voltak kénytelen eltölteni űrruháik részeinek kicserélgetésével, az öltözet újra összerakásával és tökéletes illeszkedésük ellenőrzésével. Emellett a brit Piers Sellers kénytelen volt belebújni az űrállomás egyik egy mérettel nagyobb törzs egységébe, és hogy teljes legyen az örömük Sandra Magnus kénytelen-kelletlen az állomáson maradt, mint tartalék űrsétás, mivel neki végképp nem találtak megfelelő együttest, számára közepes méretű űrruha kellett volna kisebb kesztyűkkel, ami további logisztikai gondokat vetett fel.

Hirdetés

Az ILC Dover űrruhagyártó úgy tűnik véget vet az űrhajósok ruha-tortúrájának. A megoldás egy könnyűsúlyú, rugalmas méretezésű ruha, univerzális részekkel és a lehetőséggel, hogy az űrhajósok ugyanazt az öltözetet viseljék az űrséták, a kilövés és a visszatérés során, nem hagyva figyelmen kívül a jövőben várható felderítő munkát a Hold vagy a Mars felszínén.


A prototípus, melyet I-Suit névre kereszteltek elnyerte a NASA űrhajósainak elismerését, beleértve a tervezését és tesztelését. A NASA fel is függesztette saját kisméretű űrruhájának fejlesztését, annyira jobbnak bizonyult az I-Suit.

A NASA jelenlegi űrruhái, melyeket Extravehicular Mobility Unit-nak hívnak, vagy röviden EMU-nak, amit az űrhajósok az űrsétákhoz használnak közepes, nagy és extra nagy méretekben léteznek. Ezek 90%-ban illenek a férfi űrhajósokra, azonban csak 60%-ban a nőkre.

Az I-Suit magába foglal egyes tervezési és konstrukciós elemet, melyet eredetileg a leállított kis EMU projekt számára fejlesztettek ki. Az új ruha felső törzs részét szövetből, nem üvegszálból készítették, mint a meglévő EMU-két, ami nagyban megnöveli a méretezési lehetőségeket, akárcsak a hajlékonyságát és az űrhajósok komfort érzetét. A karok, melyeket a kis EMU-hoz fejlesztettek, nagyobb mozgás lehetőséget biztosítanak, a sisak pedig jobb kitekintést. A lábakat borító elemekkel egybeépített csizmákat alkalmassá tették a sziklás testeken való közlekedésre is. A jelenlegi űrruhákat kifejezetten a súlytalanságra tervezték. Továbbá, mivel az I-Suit nyomása változtatható az öltözet viselhető az űrsiklóban kilövéskor és leszálláskor, valamint az űr vákuumában is.

Az új ruha mindössze 38 kilogrammot nyom, ami harmadával kevesebb, mint a NASA jelenlegi űrruháinak súlya, részei pedig könnyebben cserélgethetők, egyben csökkentek a szükséges tartalék összetevők, melyek az űrutazások során külön tárolókapacitást igényelnek.

Az űrhivatal 6 és 7 millió dollár között költött a kisméretű űrruha kifejlesztésére, mielőtt leállította volna a programot. Az öltözék 95%-ban lett volna alkalmas a nők számára, valamint néhány férfire is illett volna. Allen Flynt, a Johnson Űrközpont illetékes osztályának vezetője szerint további 9 millióra lett volna szükségük a projekt befejezéséhez.

Ennek ellenére az eddig befektetett pénz nem ment veszendőbe, mondja William Readdy, a NASA helyettes űrrepülési vezetője. Bár az ILC Dover saját maga fedezte az I-Suit fejlesztési költségeit, a NASA mérnöki karától és az űrhajósok hivatalától is kap támogatást, valamint használhatják egyes NASA létesítményeket és laboratóriumokat. A prototípus a tervek szerint még ebben a hónapban megérkezik a Johnson Űrközpontba további tesztelésre és fejlesztésre. A repülési teszt 3-4 éven belül várható. "Keressük azokat a lehetőségeket, ahol továbbfejleszthetjük a projektet az elkövetkező 1-2 évben" - tette hozzá. "Meglévő ruháink lassan elérik fejleszthetőségük végét. Ezek még megfelelnek a jelenlegi követelményeknek, ami az űrállomás összeszerelését és karbantartását illetik, de egyértelműen egy új űrruhát kell készítenünk a jövőre, különösképpen, ha folytatjuk az űrállomás és az űrsiklók működtetését az elkövetkezendő jó néhány évben."

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »