Hirdetés

A PC-s játékosok már egy ideje ördögi körbe kerültek. A játékosok egyre jobb játékokat igényelnek, ezért a játéktervezők magasabb poligonszámú, grafikailag részletesebben, valósághűbben kidolgozott játékokat készítenek. Ezekhez a játékokhoz nagyobb teljesítményű videókártya és processzor kell, amiket a játékosok meg is vesznek, hogy elviselhető minőségben, megfelelő frissitéssel fusson gépükön az adott játék. A kör fontos tényezői a játékosok, mivel ők maguk tartják fenn, tolják előre a fejlődést. Ők igénylik, hogy minden új játék jobb legyen mint az előző, különben meg sem veszik.

Az átlagos játékosok csak évente vagy kétévente engedhetik meg maguknak új hardverek beszerzését, de a fanatikusok ennél jóval gyakrabban (és többet!) költenek hasonló célra. Ebben benne van természetesen a "nekem legyen a legjobb gépem" tényező is, amit kis hazánk anyagi helyzete miatt sokan tuninggal érnek el, de még fontosabb az új játékok élvezhetősége. A játékfejlesztők mindig igyekeznek "belőni" az átlagos játékos hardverét, és abból a legtöbbet kihozni a marketingesek által rendelkezésükre bocsátott idő alatt, mindaddig, amig a sebesség diafilmhez nem lesz hasonló. A hardvergyártók is szorosan együttműködnek velük, a cégek közötti verseny mellett ők is az új technológiák minél gyorsabb kifejlesztésére kényszerülnek.

A játékosoknál egyre gyakrabban jön el az a pont, hogy választaniuk kell: vagy még többet fordítanak gépükre, vagy csak egy csökkentett minőségű játékot kapnak az effektek kikapcsolása miatt, vagy esetleg el sem indul gépükön egy új játék.

Számos hatása volt a játékiparra az utóbbi időben a fennti körforgásnak. Előszőr is, hátrányos, mivel anyagi szempontok miatt sokan inkább a kiszállást - például a konzolpiacot - választották. Régen elképzelhetetlen volt, hogy a legnagyobb teljesítményű grafikuskártyák 100.000 Ft feletti áron kerüljenek forgalomba, és természetesen ezekhez megfelelő processzort is párosítani kell. A ciklus ráadásul fel is gyorsult, mivel az nVidia nyomulása következtében a korábbi éves ciklus hathavira zsugorodott. A másik oldalon, a játékosok természetesen nyertek is. Legfontosabbként kiemelném a képminőség és a vizuális effektek általános javulását. Manapság már a logikai vagy a stratégiai játékok is lenyűgöző hatásokkal rendelkeznek; hol van már az az idő, amikor annak örülünk, ha egy kis pont 1 cm-rel arrébb kerül a képernyőn. Természetessé váltak, sőt, hiányuk esetén negatívan értékelendő a videóbevágás vagy a moziszerű átvezető filmecske. A programozók akár valósidőben számoltathatják ki a pályákat, és olyan szintre emelkedett pár év alatt a grafika, ami korábban csak a tizmilliós árkategóriájú, a hollywoodi filmeknél általánosan alkalmazott SGI gépeken volt elképzelhető.

Manapság már nem elég a jó játékmenet, egyszerű kezelhetőség vagy egy kiváló ötlet egy játék sikeréhez, a mai játékdömpingben (főleg igy most, Karácsony előtt!) elengedhetetlen a jó grafika és a hang; ezek nélkül elképzelhetetlen egy játék sikere. Viszont a licenszelt grafikai motorok miatt ennek ellenkezője jóval gyakrabban fordul elő, miszerint egy játékot kizárólag lenyűgöző látványvilágával akarnak eladni, ami valljuk be, ideig-óráig mindenkit le tud kötni, de a hosszútávu elégedettséghez kevés. De nézzük ezt egy másik szemszögből. Régen a játékok az adott hardverkorlátok miatt képtelenek voltak ilyen téren versenyezni, csakis a játékötlettel lehetett eladni őket. A jó-játék:rossz-játék aránya valószínűleg azóta sem változott meg, csupán a számítógépek világunkban betöltött szerepe, és a rá fordított figyelem nőtt meg drasztikusan, ami a játékok számának radikális emelkedését hozta.