Mélyen a Jeges-tenger befagyott felszíne alatt az Egyesült Államok Partiőrsége egyik jégtörőjének fedélzetéről tudósok egy fortyogó üstöt fedeztek fel, beleértve számos víz alatti vulkánt és mélytengeri hőforrást, melyek eddig ismeretlen tengeri organizmusoknak adhatnak otthont.

A sarkvidéki jégsapka alatti hőtevékenység felfedezéséről szerdán számoltak be egy kilenc hetes expedícióban résztvevő tudósok, melyet a Nemzeti Tudományos Alap finanszírozott. A tudósok feltérképezték és tanulmányozták a Gakkel gerincet, ami 1760 kilométeren át fut Grönland északi részétől egészen Szibériáig az Északi-sark jégsapkája alatt. Ez a legmélyebb és legtávolibb része a globális közép-óceáni gerincrendszernek.

Az óceáni gerincek hatalmas vágásokat testesítenek meg, több tízezer kilométeren át futva az óceánok medrében, ahol az óriási tektonikus lapok széthúzódtak, arra késztetve a bolygónk belsejében fortyogó anyagokat, hogy azok kiemelkedve közöttük vulkánok láncolatát hozzák létre.


A várakozásokkal dacolva a Gakkel gerincről kiderült, hogy igen aktív vulkánikusan. A kutatók 12 eddig ismeretlen víz alatti vulkánt fedeztek fel és vetettek térképre. Továbbá kamerák és egyéb érzékelők segítségével sikerült bizonyítékokat szerezni egy hatalmas víz alatti kürtőkkel teletűzdelt területről, melyeket "fekete füstölőknek" neveznek - ahol minden egyes nyílás az élet fűtött oázisaként szolgál a rideg sarkvidéki óceán legmélyén.

"Elképesztő művelet volt" - mondta az expedíció vezető tudósa, Peter Michael a Tulsa Egyetem munkatársa.

Szinte semmit nem lehetett tudni az északi-sark jégsapkája alatt húzódó tengerfenékről, mivel azok a módszerek, melyekkel a világ többi mélytengeri gerincét vizsgálták használhatatlannak bizonyultak ilyen zord környezetben. A tudósok azonban képesek voltak felszínre hozni a kincsetérő geológiai és biológiai ismereteket, mely részben a fejlett technológiával rendelkező kutatóhajóknak köszönhető. A kutatók a különlegesen felszerelt 130 méter hosszú Cutter Healy fedélzetén végezték munkájukat, mely a partiőrség tulajdona, valamint segítségükre volt az előrehaladásban egy 120 méteres német jégtörő kutató jármű, a Polarstern a július 31-től október 3-ig tartó munkában.

Az expedíció során gyűjtött minták nagy mennyiségű friss láva és hidrotermális tevékenység jelenlétére utaltak. A résztvevő geológusok és biológusok sziklák, iszap, víz és élő organizmusok mintáival tértek vissza laboratóriumaikba. A fentebb említett feketén füstölő kéményekre emlékeztető nyílások olyan kémiai energiával rendelkeznek, mely bizarr és egzotikus életformákat és bonyolult ökológiai rendszereket táplál, mélyen az óceán felszíne alatt növekednek a napfény hiánya ellenére is.

Linda Kuhnz a Moss Landing Marine Laboratories kutatója elmondása szerint számos organizmust hoztak fel több, mint 5000 méteres mélységekből, többek közt szivacsokat és rákokat. A laboratóriumi elemzések során eddig ismeretlen fajokra is bukkanhatnak a most felfedezett nyílások által táplált parányi világokban, tette hozzá Kuhnz. A tudósok szerint ezek a vulkánok és hidrotermális tevékenységek nincsenek különösebb hatással az óceán hőmérsékletére.