Hirdetés

A számítógépes rendszerek egyik kétségtelenül legfontosabb részegysége a memória, hiszen a különböző elveken működő memóriák nélkül elképzelhetetlen lenne a számítógépek működése. Manapság, ha valaki ellátogat egy számítástechnikai kereskedésbe, az adott cég árlistáján számos olyan elnevezést és számadatot talál, hogy hirtelen talán azt sem tudja, hogy fiú vagy lány. Az árlistákon talán egy olyan adathalmaz van, mely még a legkezdőbb felhasználók számára is egyértelmű, ez pedig nem más, mint az ár. Az elmúlt hetekben-hónapokban a memóriafronton óriási változások, átszerveződések mentek végbe, mely változásokkal most szerencsére mi, azaz az egyszerű felhasználók jártunk jobban, ugyanis nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közelmúltban szinte kivétel nélkül minden memóriatípus ára meredeken zuhanni kezdett. Ez persze még nem jelenti azt, hogy itt a Kánaán, hiszen sokak számára még számos megválaszolatlan kérdés létezik, melyekre - a magyar helyzetet ismerve - még a legtöbb számítástechnikai kereskedő sem tud, vagy akar válaszolni. Mostani cikkünkben éppen ezért egy rövid áttekintést szeretnénk nyújtani arról, hogy mi történt a közelmúltban a memóriafronton, mi a helyzet mostanság, és hogy vajon milyen fejleményekre számíthatunk az egyelőre még talán kicsit ködös közeljövőben.

Alapozás

Rögtön az elején nem árt röviden tisztázni néhány alapfogalmat, melyek meglepő módon sokak számára még ma sem világosak. A számítógépeken tárolt programok és adatok elhelyezésére alapvetően két módszer létezik. Az egyik módszer szerint az adatokat az elsődleges, vagy más néven az operatív memóriában tároljuk, míg a másik módszer szerint az adatokat másodlagos memórián tároljuk. A másodlagos memóriákat találóan leginkább tömegmemória jellegű eszközöknek nevezhetnénk, ezen eszközök alatt ugyanis a különböző mágneses és optikai elven működő adattároló eszközöket értjük, melyek kapacitása esetében GB-okról, adatátviteli sebességük esetében pedig MB/s-okról beszélhetünk. A másodlagos memóriákról most röviden ennyit, hiszen cikkünk tárgyát nem ezen adattároló eszközök, hanem sokkal inkább a félvezető alapú elsődleges memóriák képezik, melyek kapacitása esetében MB-okról, sebessége esetében pedig manapság már GB/s-okról beszélhetünk.

Amikor elindul a számítógépen az operációs rendszer, vagy elindítunk egy programot, vagy akár csak megnyitunk egy egyszerű állományt, akkor a megfelelő programkódok, illetve egyéb adatok azonnal bekerülnek a memóriába, mely esetünkben RAM típusú, vagyis véletlen elérésű memória. Alapelvnek számít, hogy minél több memória lakozik a gépünkben, annál kényelmesebben végezhetjük majd munkánkat, illetve annál zökkenőmentesebben játszhatunk kedvenc játékprogramunkkal, de mint tudjuk általában nem minden a mennyiség, hiszen legalább ilyen fontos a minőség, vagy a sebesség kérdése, de erről majd egy kicsit később.


Manapság már számtalan típusú memória létezik, azonban mi most kizárólag a véletlen elérésű írható-olvasható memóriákkal fogunk foglalkozni, hiszen a csak olvasható memóriák, a ROM-ok, az EPROM-ok, vagy a Flash memóriák teljesen más világot jelentenek. A RAM memóriáknak alapvetően két nagy csoportjuk van. Az egyik csoportba a statikus, a másik csoportba pedig a dinamikus RAM-ok tartoznak. A statikus, vagy más néven SRAM memóriák esetében az információk tárolása úgynevezett flip-flopok segítségével történik, és arról ismeretesek, hogy tartalmuk egészen addig megmarad, amíg a tápellátás biztosítva van a számukra, vagyis nincs szükség időnkénti frissítésre. Az SRAM memóriák tipikus elérési ideje néhány nanoszekundumban mérhető, vagyis kiválóan alkalmazhatók cache memóriák, vagyis gyorsítótárak esetében. Mindez nagyon jól hangzik, és fel is merülhet a kérdés, hogy akkor manapság miért nem használnak minden esetben statikus memóriákat. Erre az a válasz, hogy azért nem, mert az SRAM-ok helyigénye sokkal nagyobb a DRAM-okhoz képest, ami pedig azzal magyarázható, hogy az SRAM-ok esetében bitenként sokkal több tranzisztorra van szükség, mint a DRAM-ok esetében. Ezzel térjünk is át gyorsan a DRAM memóriákra, melyek esetében minden bitcellatömbben egy tranzisztor és egy kondenzátor kap csak helyet, melyek viszonylag kevés helyet foglalnak, azonban a töltésszivárgás jelensége miatt az ilyen memóriák tartalmát ciklikusan frissíteni kell. Ez magával hozza azt a hátrányt, hogy míg a SRAM-ok tartalma bármikor kiolvasható, addig a DRAM memóriák tartalma csak akkor érhető el, ha nincs frissítés.

Egy kis történelem

Az egyik legrégebbi DRAM típus az FPM DRAM, vagyis a Fast Page Mode DRAM, mely lényegében bitek mátrixából felépített tömb. Az FPM DRAM memóriákat idővel felváltották az EDO memóriák, melyekre talán még a fiatalabb userek is emlékeznek, sőt néhány oldtimer PC-ben még a mai napig is megtalálhatók az ilyen memóriák. Az EDO (Enhanced Data Output), vagyis kiterjesztett adatkimenetű memóriák esetében némi sebességnövekedésről beszélhetünk, ugyanis az egyszerű pipeline megoldás révén folyamatos írás, vagy olvasás közben nőtt a memóriasávszélesség. Az egyszerű pipeline kialakítás az EDO RAM esetében egyébként azt jelenti, hogy még mielőtt az egyik adat elindul a CPU felé, addig a következő adat máris elérhető, ami értelemszerűen bizonyos sebességnövekedéssel jár. Az FPM és az EDO RAM memóriák annyiban megegyeznek, hogy aszinkron működési elvvel rendelkeznek, vagyis a cím és az adatvonal nem ugyanazzal az órajellel működik. Ebből gondolom már sejtitek, hogy most azok a memóriák következnek soron, melyek működési elve szinkron, melyből következik az elnevezés: SDRAM, vagyis Synchronous DRAM. Az SDRAM memóriák világát napjainkban éljük, hiszen a ma kapható és használatban levő számítógépek legnagyobb hányada ilyen memóriát használ.

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »