Egy kis történeti áttekintés

Hirdetés

A számítógépek számtalan olyan alkatrésszel rendelkeznek, melyek elengedhetetlenül szükségesek a rendszerek működéséhez. Ilyen például a processzor, a memória, a monitor, vagy a merevlemez. Mint általában minden részegység esetében, úgy a merevlemezek, vagy más néven a winchesterek esetében is a minél nagyobb működési sebesség és a minél nagyobb tárolókapacitás számít az új eszközök vásárlásakor a legfontosabb tényezőnek, de természetesen a pénztárcánk vásárlás utáni állapota sem egy utolsó szempont. Mint a legtöbb személyi számítógéphez tartozó alkatrész, úgy a merevlemez is óriási fejlődésen ment át az elmúlt jó pár év folyamán.

Emlékezzünk csak vissza, hogy nem is volt az olyan régen, amikor nagy örömmel működésre fogtuk első XT, vagy 286-os számítógépünket, és jobb esetben már volt benne egy óriási külső méretű, jó nehéz, mondjuk 10, azaz tíz Megabyte kapacitású winchester, vagy ahogy sokan becézgetik, vinyó. Rosszabb esetekben még winchester sem volt a békebeli számítógépekben, így nem maradt más hátra, mint hogy egy vagy két darab 5,25 collos floppy meghajtót etettünk a méretes, 1,2 MB-os kapacitású lemezekkel, melyeket aztán - ha szűkösnek bizonyult a kapacitásuk - még különböző extra formattáló programokkal fel is formázhattunk akár 1,4-1,5 MB-osra.

Aztán persze egymás után jöttek az egyre nagyobb kapacitású, egyre gyorsabb merevlemezek, melyeken idővel már a kikapcsolás előtti parkoltatási procedúra is elhagyható volt. Akkoriban is, most is vannak úgy sokan, hogy amikor új winchestert vásárolnak, hajlamosak olyan kijelentéseket tenni, hogy "na ez az új vinyó már akkora, hogy be sem lehet majd tölteni". Mondanom sem kell, hogy ez a hozzáállás elég tévesnek bizonyul, hiszen úgymond nagy winchester nem létezik, csak nem elég nagy. Persze ezzel korántsem arra szeretnék célozni, hogy mindenki rohanjon be a legközelebbi számítástechnikai kiskereskedésbe, és feltétlenül a legnagyobb winchestert vásárolja meg, hiszen ez anyagilag elég megterhelő lenne. Ehelyett inkább mindenkinek saját magának kell felmérnie a saját körülményei közötti igényeket és lehetőségeket, de a "nagyobb, az általában jobb" elv azért idővel mindig igazolni látszik magát.

A winchesterek kapacitása mellett nagyon fontos specifikáció még a sebesség, hiszen egy digitális videóvágással foglalkozni szándékozó emberke hiába vásárol meg egy régebbi nagykapacitású winchestert, ha az olyan gyatra elérési idővel és adatátviteli sebességgel rendelkezik, hogy éppen csak számítógépes videómunkákra nem lesz alkalmas. A winchesterek közelmúltjához visszatérve az IDE (Intelligent Drive (Device) Electronic) meghajtók szinte töretlen sikert arattak, és még manapság is ezen típusú merevlemezek leszármazottjai uralják a piacot. A winchestereket persze valahogy csatlakoztatni is kell a számítógéphez, így az idők folyamán ez az interfész is óriási fejlődésen ment keresztül. A PIO (programozható I/O) Mode 3 és Mode 4 11 és 16,6 MB/sec-os maximális adatátviteli sebessége után elöntötték a piacot a különböző UltraDMA, vagy más néven UltraATA winchesterek és az ezekhez tartozó kontrollerek, melyek elméletben akár már 33-100 MB/sec-os adatátviteli sebességre is képesek.

A másik nagy winchester világ a SCSI meghajtók világa, mely eszközök mindig is nagy teljesítményükről, megbízhatóságukról és magasabb árukról voltak ismertek. Ezek a winchesterek is nagy fejlődésen (SCSI-1 - Ultra320) mentek át az elmúlt években, de ezekkel itt most nem kívánok foglalkozni, hiszen tesztünk alapját kizárólag IDE meghajtók képezik. A winchesterek működési elvét tekintve pedig röviden csak annyit mondanék el, hogy ezekben az eszközökben közös tengelyre szerelt fix, vagyis merev lemezek helyezkednek el. A lemezek anyaga lehet például fémoxid réteggel bevont alumínium. A korongok tehát egy közös tengelyen forognak, lehetőleg minél gyorsabban, míg az író/olvasó fejek a nevükből adódó munkára vannak fogva. Részletekbe itt most nem kívánok belemenni.

Tesztünk alanyai
Mostani winchester tesztünknek három, illetve pontosabban négy résztvevője van. Három olyan új merevlemezt választottunk a tesztre, melyek egyaránt kiváló minőségű, és nagy kapacitású termékek, de mégis mindegyik egy kicsit más kategóriába tartozik, a negyedik tesztalany pedig a jobb összehasonlíthatóság kedvéért egy régebbi modell, így le lehet mérni azt is, hogy az elmúlt egy-két évben mennyit fejlődött a technika. Rögtön a lényegre térve, tesztünk alanyai a következők (zárójelben a pontos típusjelzés és kapacitás): Seagate U Series 5 (ST340823A, 40 GB), Maxtor DiamondMax Plus 60 (5T040H4, 40 GB), IBM Deskstar 75 GXP (DTLA 307045, 45 GB), valamint egy jóöreg, 10 GB-os Quantum CX winchester. Most pedig nézzük át egy kicsit részletesebben, hogy mit is érdemes tudni ezekről a "jószágokról"!